Előre is bocsánat, ez megint nem épp egy vidám poszt lesz...

Itt is írtam már a két beteg kisfiúról, akiknek a kupakot gyűjtöttük... ma reggel jött a hír, hogy a nagyobbik feladta a harcot... sokkolt a hír.. tudtuk, hoyg be fog következni... sejteni lehetett, hogy nem túl sokára... de most mégis áll az ember és bámul bambán ki a fejéből...Tudom, hoyg jobb így neki és nem szenved.. és legalább teljesült a hatalmas kívánsága: eljutott a Balatonra és etethette a hattyúkat.. mennyire boldog képek készültek róluk.. és már nem jön többé haza, irányt változtatott....

Nem tudok napirendre térni fölötte... ott a beteg kistestvére... tudja, hoyg rá is ez vár...és anyaként bele sem gondolok, erővel hessegetem el a gondolatokat....