Hááát, még alig hiszem el, de ma megyek a Pillanatfelvételre!!!! Ha minden kívánságom ilyen hamar teljesülne!!!! Köszönöm Anyukáméknak, hogy májusban születtem, mert így ez lesz a szülinapi ajándékom. A Tesókámat úgy 1 másodpercig tartott meggyőzni, hogy ezt nekünk látnunk kell!!!
A: Figyu, szombaton megyünk színházba?
K: Kizárt, tanulnom kell.
A: De...
K: Tanulok...
A: De Bereczki...
K: Mikor lesz????
Hahahahaha!!!! :) Megfertőződött ám eléggé, csak nem tudom, idáig hol élt!!! :D Szóval annyira izgulok, hogy aludni sem tudok, keltem a szokásos időben, magamtól xD

Képzeljétek, tegnap berepült egy kék papagáj (!) az udvarunkra, és letelepedett a trambulin hálójára. Mivel ugye túl közel menni azért nem mertem, először azt hittem, kicsit túltoltam a hetet és hallucinálok... de aztán G is megerősítette, hogy az bizony papagáj. Nyilván megszökött vhonnan, de azért megfordult bennem hogy észre se vettem, és valami egzotikus tájra költöztünk :) Túl sokáig nem morfondírozhattam, mert amilyen hirtelen érkezett, olyan hirtelen távozott....

Ja, tegnap érettségin voltam pótügyeletes. mivel német volt, a terembe nem annyira mehettem be. De utána azért áttanulmányoztuk, és megnyugodtam, hogy simán le tudnék érettségizni németből, szóval nem kell visszaadnom a diplomámat!!! :D :D :D

Nos, az hogy táppénzen vagyunk, önmagában véve rossz, merthogy Eszterlánc beteg (volt) . De mivel láza nem volt, csak pihikézésre volt szüksége, azért minden más jó volt, eléggé jól eltöltöttük itthon ezt a pár napot. (holnap már munkába állunk)  Ma pl főztem. Tárkonyos zöldbablevest, és palacsintát sütöttem. Igen, vannak még csodák, nem is kevés.  :) Van még hová fejlődnöm, ízileg és állagilag is, de egészen ehetőre sikerül most már, és egy sem végzi a kukában xD

A másik jóság az az volt, hogy ahelyett, hogy nekiálltam volna nagytakarítani, olvastam. Még névnapom előtt G nagyon kedveskedni akart, és kitalálta, hogy elmegyünk könyvesboltba, és ott kedvemre válogathatok. Mivel nagyon örültem, én is jófej voltam. Mivel tudom, hogy utál várakozni és egyáltalán elmenni valahová, az Erawan webshopban válogattam kedvemre. Szuperakcióban 3 könyvet is választottam Fejős Éva könyvtárából. Ezek nem saját művek, hanem idegen szerzők, az ő ajánlásával. A Garantált hepiend volt az egyik szerzeményem. Eléggé beszippantott a történet, egy könyvmoly svéd lánykáról szól, aki a könyvein kívül nem sok mindent tud kezdeni a való élettel/életben. Egy idős hölgy hívására, akivel könyvcsere kapcsán ismerkednek  meg,  Amerikába érkezik. Mire azonban megérkezik, az idős hölgy meghal...  A lány ennek ellenére marad, és felpezsdíti kicsit az életet, saját magát is meglepve. Nem világmegváltó könyv, de nekem most ilyesmire volt szükségem. Hepiendre!!! És megkaptam. Még van két könyv, de beláthatatlan időre félretéve. :)

Színházi terveim is vannak ám, a Pillanatfelvételt nagyon meg kellene nézni... És itt a közelben nyáron az Anconát. Ami még izgat, nyáron Havasi Balázs is itt lesz karnyújtásnyira, csak még jegyárat nem tudok.... Ponzorok után kell néznem :) :) :)

Zárom soraim, mert az asszisztensem előkészítette a terepet porszívózáshoz....

Nem megy mostanában az írás... se.... :) Iklet hiányában nem megy, rosszról írni pedig nem akarok, mert nem akarom, hogy emlék legyen róla...

DE most talán látszik az alagút vége, jónak mondhatóak az eredmények, és van remény, hogy mégis felébredünk a rémálomból.... nagyon tanulságos időszakon vagyunk túl. Sokat tanultam saját magamról, az emberekről, a családról, kapcsolatokról... tényleg igaz az, hogy a bajban tudod meg, ki az, akire számíthatsz, és ki az, akivel csak a létszám van ki... Alternatív módszerekkel is megismerkedtünk, és hiszem, hogy ilyen helyzetben mindenbe kapaszkodni kell, ami akár egy kis reményt is ad... Újra átértékelődött sok-sok dolog az életemben. Megtanultam az energiáimat beosztani, és a fontossági sorrendet felállítani, és minden apró boldog percet értékelni... és aki megpróbálja a károgásával, nyávogásával lerombolni azt, amit kínkeservesen felépítettünk, azt egyszerűen kiiktatom...Mert senkinek nincs joga hozzá, hogy elvegye a reményt :) Az pedig szerencsére van!!! :)

Nemsokára vége az évnek, és visszanézegetve nem sokat nyavalyogtam itt Nektek!!! Sőt itthon sem... valahogy nem utálom annyira, mint régen, mert nem vállalom túl magam, mint régen. Úgy állok hozzá, hogy más is odaférjen. És el nem hiszitek, de mi újra igazgatót választunk. Már annyira hiányzott!!! :) Jövő héten érettségin leszek ügyeletes, még ilyet sem csináltam soha, tisztára izgulok.
A múltkorában nyertem egy színezőt egy játékon, este majd egy hónap után sikerült az első oldalt kiszíneznem. Táppénzen vagyunk Eszterlánccal, így jut ilyesmikre is idő. Egyszerűt választottam, és komolyan olyan volt, mintha kisgyerek lennék. Majdnem megszűnt körülöttem a világ, már amennyire ez egy csacsogó 4 éves mellett lehetséges. Ilyen mondásokkal szórakoztatott pl. "Anya, ha nagy leszek, nekem nem lesz pasim." Ezt csak úgy magától. Első gondolatom az volt, hogy OK, úgyis csak a baj van velük. a második viszont az, hoyg Ok, de ugye csajod se???
Ezzel zárom is soraim.... Jövök majd... egyszer... !

A kockás ing az új kokárda :) Ez a legújabb tanár-trend :)

Nem szoktam a politikán felhúzni magam, mert még szóra sem érdemes, de amikor húsbavág egy-egy téma, nehéz megállni szó nélkül.
Napok óta figyelem a facebukon  a kockásingezést, és tényleg szimpatikus volt a dolog, eleinte csak mosolyogtam és szurkoltam. Mígnem ma gondoltam egy  merészet, és a fölsőmre felhúztam egy rövid ujjú kockás inget, poénból. Eleinte csönd volt, egyedül a portás bácsi jegyezte meg: "Mi az , tanárnő, szolidarít?"  Mindenki vegye annak, aminek akarja -válaszoltam és vigyorogtam. Mígnem dél körül már az egyik Főnök sem hagyta szó nélkül és nagyon megdicsért. Az lett a vége, hogy mindenki túr egy valami kockásat otthon, és ha mindenkinek összejön, beöltözünk :)

Tanár emberbe nem érdemes belekötni, mert elég nagy szája és elég jó magyarázó képessége van, hogy ne hagyja magát... Nyilván van, aki ezt a helyzetet is uszításra és politizálásra használja fel.... de itt kezd többről szó lenni.... olyan szintű összefogás van kialakulóban (remélem), ami egy kicsit visszaállíthatná a megrugdosott tekintélyünket.... Lehet irigyelni a szüneteinket.... az óráinkat, napjainkat mégsem irigyli senki.... lehet irigyelni a fizetésünket (az enyémet annyira nemxD), de senki nem irigyli a tanulással töltött éveket, a továbbképzéseket, kötelező okításokat, portfólión güzülést.... annyi mindenki ért az oktatáshoz, olyan okos és intelligens mindenki, akkor nem értem, miért ilyen analfabéta a világ... :) Nyilván a tanárok között is, mint mindenhol létezik olyan, aki nem erre a pályára való.... de akkor sem hagyjuk megalázni és megszégyeníteni magunkat.... Nekem is voltak nagyszerű tanáraim, akik nélkül nem lennék az, aki vagyok.... és vannak remek kollégáim, akiknek ez a hivatása, és a gyerek a lényeg, nem a körítés... Én csak egy apró porszem vagyok, egy kis senki, van még hová fejlődnöm.... De: igyekszem olyan tanár lenni, aki nem csak az anyag "leadására" (gyűlölöm ezt a szót) fektet hangsúlyt, hanem meghallgatok, biztatok, lelket ápolok, önbizalmat növelek, velük (de nem rajtuk) kacagok, (és ők is velem).... és amikor utálom ezt az egészet , akkor nem a gyerek miatt utálom, hanem a mostoha körülmények miatt....  És nagyon remélem, hogy valakinek ott fenn végre lesz füle a hallásra, és jó irányba induló változásokat hoznak.... legyen így!!!!!

Eléggé rég jártam erre, de most vannak pillanatok, amiket nem akarnék, hogy elvesszenek...

Sikerült eljutnom az Illúzió koncertturné debreceni állomására.... és hát hétfő óta még mindig magamon kívül vagyok....
Az úúúgy volt, hogy sokáig még álmodozni se mertem róla, de ahogy közeledett, egyre jobban sajgott a szívem... és végül ott voltam. Nem épp első sorból,d e amikor az ember lánya pénteken vesz jegyet egy hétfői koncertre, akkor nem válogat, hanem örül, hogy kap :) És hiába 14. sor, nem volt rossz helyünk, sőt... Ahogy kell, az Illúzióval indított én egyszerűen odavagyok ezért a számért... (na jó, melyikért nem?) Az R-go blokk már nincs benne, van helyette hosszabb Sztárban Sztár és MJ, illetve 100év feldolgozások. Felrobbant a ház, ez a fickó egy energiabomba. A vendég most is Nika volt, én őt is egyre jobban kedvelem. Most a Maniac (nem tom hogyan kell leírni) volt a belépője, ami alatt Z dobolt és tombolt. Együtt a Holnap másé márt énekelték, majd bemutatta az Eurovíziós dalát. Én pont elmulasztottam a tv-ben, szóval itt és most hallottam először. Nem rossz, de még barátkoznunk kell. a Hangokba zárva csak a ráadásban kapott helyett, Valentin -napra tekintettel. Nem hagyott minket sokáig a merengős hangulatban, mert máris jött a Kerek egész. Jó kis este volt, még mindig a föld felett lebegek. Ja, két új lány van a vokálban, és Norbika helyett új a billentyűs is. Egyébként a csapat változatlan, és szuper!!!
És persze itt nincs vége, mert hát természetesen a nagykoncertek után dedikálás is van. Úgy kezdtük, hogy kiköszönt egy nagy hellót a sorból, amikor kísérték át a dedikálós asztalhoz. Éreztem, hoyg helyben vagyunk. Szépen kivártam a sorunkat, nem akartam tolakodni, hogy ne kelljen sietni.. Addig is elbeszélgettünk néha. Mire odaértem, elfogyott a fényképes kártyája, így mi elég nagy plakátokat kaptunk. Én Eszternek írattam, természetesen :) nekem már van sok :) Amikor mondtam, hoyg szülinapjára lesz, mert nemsoká 4 éves, felnézett az üvegkék szemeivel, "Már olyan rég született?" Mintha tudná :) Fotó is készült, szelfi is, csak sajnos  r****t telefonom közölte, hogy tárhely betelt, nem készíthető több kép.... majd a guta ütött meg.... Nem baj, nem vagyok telhetetlen :) Egy kis  időre feltöltekeztem, azt gondolom ....

A sokkot, hogy már megint közeleg az év vége, nem tudom kiheverni :) Ezért Mikulás tiszteletére rendeztünk ma egy kis csavargást ( túl egy betegséges-táppénzes héten). Itt a kedvenc városunkban kezdtük, a téren. Volt itt adventi forgatag körhintával, bazárral, ennivalóval :) De még csomagot is kaptunk, szavunk nem lehet. Eszterlánc pedig bátor nagylány volt, még verselt is a Mikulásnak, lehet még a tv-ben is benne lesz. Na persze nem a Híradóban, csak a helyi online adásban. De a sztárság is kezdődik valahol. Az élmény után a közeli nagyvárosba is ellátogattunk, ettünk egy jót, mert G-t csak ezután a fő attrakció után lehet bármire rábírni. Volt egy kis shopping, adventi forgatag, egy kicsit nagyobb és szebb, mint az itthoni :)
Imádom, ahogy Egyetlenem csillogó szemekkel meséli az élményeit, feltétel és kételkedés nélkül hisz a csodában, akkor is ha pl 4 különböző helyen 4 különböző Mikulással találkozik. És kanyar nélkül elhiszi, hogy a Mikulás még itt leselkedik, és ha nem jól viselkedik, összeszedi és visszaviszi az eddigi ajándékait. Mert itt bizony már tegnap estétől folyik a "Mikulásozás". Most már elég nagy, hogy értékelje is a dolgokat, hihetetlen amiket, és ahogy mond.
A Jézuskát is nagyon várjuk, most még nagyon élvezem az illatokat, fényeket, nyüzsgést, remélem megmarad a hangulat az Ünnepig is.
Most olyan időszakom van, hogy nagyon értékelem  a pillanatokat... Öregszem?!?!

hogy ne csak szomorú legyen, jelentkezem az eltelt egy hónap eseményeivel...
A múlt hónap eseménydúsan telt. Jártunk Lengyelországban, Zakopánéban :) Én, busszal, na ehhez mit szóltok??? És egyszer sem jutott eszembe, hogy buszon ülök. Nagyon szép vidékeket láttunk, csak sajnos egész nap szinte szakadt az eső. Voltunk étteremben, ahol magyar étlapot kaptunk, ez volt a nap legkedvesebb élménye. Az utazás kicsit sok volt így egy napra, ülőcsontjaimat nem annyira éreztem a nap végére.
Őszi szünetet is kaptunk, épp jókor. Kezdett mindenki a végkimerülés szélére sodródni. Ablakpucolós- rámolós nagytakarítást rendeztem, tisztára jól esett. Még főztem is.
Azóta túl vagyunk a kedvenc libás napomon. Mióta nem az én vállamat nyomja miatta a felelősség (mivel ismét nem vállaltam a munkaközösség vezetését xD) , így egészen elviselhető.

Thaliánál olvastam múltkorában egy "pizsamás" posztot, miszerint vannak nők, akik fene jó dolgukban még délben is pizsamában flangásznak... Azóta nem megy ez ki a fejemből.:) Mert én is közel állok a pizsamásokhoz, mentségemre szóljon, hogy azért délig nem szoktam pizsizni :) Attól én sokkal de sokkal lustább és ráérősebb vagyok, hogy hajnaltól sürögjek-forogjak.  A főzés nem a reszortom, még ha néha vannak is kiugró esetek. Takarítani pedig utálok, mert semmi de semmi értelme és látszatja nincs. Mire végzek, kezdhetem is elölről...  És különben is,  annyira jó dolgom van, hogy hétvégén (sem) kell főznöm. Szombaton mindig anyóséknál eszünk, ez így alakult. Sógornőmék kezdték ezt, és természetes volt, hogy mi se maradjunk ki a családi ebédből. A vasárnap pedig felváltva az Anyáknál. Tudom, hogy nagyon szerencsés vagyok, és hálás vagyok érte, hogy van hová mennem, és ahol szívesen látnak. Hétközben folyamatosan üldözöm magamat. A hétfő-kedd a két legborzalmasabb nap, az órarendem több mint felét letudom a két nap alatt. 5-kor kelek, hogy fel tudjak készülni az aznapra (már amennyire fel lehet, és remélem ezt tanfelügyelő nem olvassa!!) Mire túlesünk a reggeli procedúrán, és munkába beérek, én már fáradt vagyok. Ami ott fogad, arról inkább nem beszélünk. Kedden már a portás is beleszédül, amit összeszaladgálok, olyankor ugyanis mind a 4 székhelyemen tiszteletet kell tennem, és még ügyeletes is vagyok. Mire 4-re hazaérünk (hétfőn 5-re) nekem a szimpla létezés is nehezemre esik. Tényleg nem tudom, más hogyan csinálja, és nagyon irigylem azokat, akik lemeríthetetlen energiákkal bírnak. A nap kb fél 8-ig tart, ebbe a kis időbe nekem semmi nem fér bele... Ha próbálok is lopott mesenézős pillanatokban vmit beiktatni, Eszterláncnak tuti akkor akad halaszthatatlan és létfontosságú dolga, amihez azonnal rohannom kell :) Vacsora, fürdés, esti procedúra, ez eltart addig, míg G hazaér, aztán altatás közben hamarabb végem, mint a Gyereknek.... Hétvégére általában mindig beesik vmi menni-vagy intéznivaló, pikkpakk vasárnap este, onnantól pedig újra mókuskerék. A szerda-péntek délelőtt, ami kicsit lazább, abba belefér fodrász(hajfestés kizárólag akkor, ha nem osztanak be helyettesíteni xD), körmös, esetleg egy lopott kávézás. Menzán ebédelünk, mert egyszerű és kényelmes, és néha még ehető is. Estére nem szeretünk főtt kaját enni, így én potyára nem erőlködöm... G-vel normálisan hétvégén talizunk, mert mi reggel elmegyünk, mire estére hazaér, már félig alszunk.... nem unjuk meg egymást, az biztos. A hétvégi főzés helyetti időben mosok, rámolok, regenerálódom... meg vasárnap délután, ami szent és sérthetetlen, amit Anyáéknál töltünk, erről már tuti írtam sokszor :) Ott Kánaán van, a nagyon fontos dolgaimat meg tudom csinálni a hétre (ami nem fér bele a hajnal 5-be) , az elkövetkező időkben pl a távoktatásos továbbképzésemet fogom ott náluk végezni :)

Jól kipanaszkodtam magam.... tudom, hogy nem jól mennek így a dolgok, de mivel több órát nem tudok a napba beiktatni, egyelőre várok :)

Thaliám, annyira örülök, hogy megírtad azt a posztot, mert elgondolkodtattál :)

Mindig is utáltam még csak tanulni is a háborúkról... mert elborzasztott az igazságtalan és értelmetlen vérontás.... a tegnap este történtekre nincsenek szavak... Az én igazságérzetem ilyenkor forrong... kinek ártottak ők? mi vesz rá embereket arra, hogy más ártatlan emberek életét elvegyék.... ártatlan, hétköznapi emberek életét.... Milyen világban élünk??? Mire fog az én Egyetlenem felnőni???? Fel fog tudni nőni egyáltalán???? Torokszorongató kérdések.... Hiába pozitív gondolkodás, ebben nincs semmi pozitív....

Hát úgy alakult, hogy a hétvégén megint kijutott nekünk a jóból... :) A sógorunk épp tegnap ért el a bűvös 40-es határhoz, a szülinapi partyból pedig most mi sem maradtunk ki (vannak még csodák) Van neki egy igen nagyvonalú testvére, aki úgy gondolta, ezt a kerek számot egy étteremben és csakis ott lehet megünnepelni... így keveredtünk el az Anyukám mondta nevű helyre, Encsre. Ha arra jártok, feltétlenül nézzetek be, maradandó élmény. Nem csak az étel, de a hely hangulata, a pincérek udvariassága és alázata és úgy minden. Egy testvérpár álmodta meg a helyet, Olaszországot csempészték haza. Nagyon hangulatos a hely, fa asztalokkal, minimáldizájn terítéssel, retro villanykörtékkel... odáig voltam meg vissza. Előételnek kaptunk egy kis adag Olaszországot: kétféle sonka, kemény sajt, grissini frissen melegen, olajbogyó, füge, savanyított zöldségek. Az étlappal kissé bajban voltam: pizzát rendelni nem hagytak, mert az van otthon is- alapon. Viszont semmi hagyományost nem találtam: volt ott bárány, borjú, mangalica, malacpofa.... így végül brassóit választottam. Amikor megérkeztek az ételek, pár percig csak gyönyörködtünk a tányérokban... nálam a desszert vitt mindent: igazi olasz tiramisu...hát, ha ettetek még finomat... és amikor azt hittem, ezt már nem lehet fokozni, akkor még kaptam egy házi málnaszörpöt... mint a mesében :)
Azt hozzá kell tennem, hogy a 15 fős asztaltársaságunk "ceh"-je majd' a teljes fizetésem összege (nem mi fizettünk hihihi), de tényleg páratlan élmény volt gasztronómiailag, látványilag, hangulatilag mindenhogy...

Isten éltesse sokáig a Sógort, és tartsa meg sokáig a Testvére jó szokását!! :D

Még tartozom egy Lepkés beszámolóval... ma épp két hetes az élmény, és nem mondanám, hogy kihevertem....
Ugye azon a héten hétfőtől vasárnapig minden este volt előadás... a rajongók pedig minden nap kaptak egy kis videót, kedvcsinálónak. Teljes extázisban telt a hét, és volt olyan nap, amikor azt mondtam, biztos kell ez nekem??? és azzal szerencsére csak a helyszínen szembesültem, hogy az első sorban fogunk ülni :)
Pedig én aztán felkészült voltam... tudtam, miről szól, elolvastam a könyvet, milliószor megnéztem a trailert, szóval azt gondoltam, tudom, mire számítsak... hát nagyon nem jöttek be a számításaim... az első sorból olyan szinten beszippantott a sztori, ahogy még soha... annyira közel volt, hogy a félelem és szorongás mellett sem tudtam elvonatkoztatni attól, hoyg ott áll előttem, én pedig a lábai előtt (szerencsére csak) ülök (és nem heverek)... A pszichotriller az eléggé találó megnevezés, tényleg volt, hogy féltem Tőle... de azért amikor kupáncsapta Miranda az üveggel, és "vérzett", hát akkor nagyon de nagyon tudtam sajnálni...
A történet rövid, és nagyon nincs benne hepiend... én nem jártam még így soha, hogy ennyire ne tudjak visszatérni a valóságba... a tapsrend alatt sem tudtam önfeledten örülni, és ami rám nem jellemző, nem voltam csacsogós kedvemben utána... és nem biztos, hoyg akarom látni valaha még... na persze nem a Zolit, csak a darabot :)

Még akkor sem voltam teljesen magamnál, mikor kijött hozzánk... összesen öten vártuk, ebből három a mi bandánk volt. Kilépett az ajtón, én álltam legközelebb, és köszönt hogy "Hello!", hatalmas mosollyal. A másik hölgyet leráztuk hamar, könyvet íratott alá, aztán lecsaptunk rá. Aláírattam az előző héten készült képeket, arra még menedzser Orsi is odalépett, hogy hol készült (mert közben egy csapat vendég várta Zét, velük jött ki az ajtón,de Őt nem nagyon zavarta) Megbeszéltük az élményeket, a Tanító nénim az operettes történetről faggatta, nagyon őszintén elmondta, hoyg neki is hiányzik, de ott nem volt meg az a szabadság, ami most. Komolyan, mint régi ismerősök dumcsiztunk, hihetetlen jóóó volt.... s igazából minden elismerésem, hogy azután, amit a színpadon művelt, ilyen önfeledten tudott mosolyogni... nekem végig görcs volt még ekkor is a gyomromban...
Azt ugye nem kell mondanom, hogy két élmény után, ilyen rövid időn belül, mekkora elvonási tüneteim vannak... már két hete...:D :D :D