A kockás ing az új kokárda :) Ez a legújabb tanár-trend :)

Nem szoktam a politikán felhúzni magam, mert még szóra sem érdemes, de amikor húsbavág egy-egy téma, nehéz megállni szó nélkül.
Napok óta figyelem a facebukon  a kockásingezést, és tényleg szimpatikus volt a dolog, eleinte csak mosolyogtam és szurkoltam. Mígnem ma gondoltam egy  merészet, és a fölsőmre felhúztam egy rövid ujjú kockás inget, poénból. Eleinte csönd volt, egyedül a portás bácsi jegyezte meg: "Mi az , tanárnő, szolidarít?"  Mindenki vegye annak, aminek akarja -válaszoltam és vigyorogtam. Mígnem dél körül már az egyik Főnök sem hagyta szó nélkül és nagyon megdicsért. Az lett a vége, hogy mindenki túr egy valami kockásat otthon, és ha mindenkinek összejön, beöltözünk :)

Tanár emberbe nem érdemes belekötni, mert elég nagy szája és elég jó magyarázó képessége van, hogy ne hagyja magát... Nyilván van, aki ezt a helyzetet is uszításra és politizálásra használja fel.... de itt kezd többről szó lenni.... olyan szintű összefogás van kialakulóban (remélem), ami egy kicsit visszaállíthatná a megrugdosott tekintélyünket.... Lehet irigyelni a szüneteinket.... az óráinkat, napjainkat mégsem irigyli senki.... lehet irigyelni a fizetésünket (az enyémet annyira nemxD), de senki nem irigyli a tanulással töltött éveket, a továbbképzéseket, kötelező okításokat, portfólión güzülést.... annyi mindenki ért az oktatáshoz, olyan okos és intelligens mindenki, akkor nem értem, miért ilyen analfabéta a világ... :) Nyilván a tanárok között is, mint mindenhol létezik olyan, aki nem erre a pályára való.... de akkor sem hagyjuk megalázni és megszégyeníteni magunkat.... Nekem is voltak nagyszerű tanáraim, akik nélkül nem lennék az, aki vagyok.... és vannak remek kollégáim, akiknek ez a hivatása, és a gyerek a lényeg, nem a körítés... Én csak egy apró porszem vagyok, egy kis senki, van még hová fejlődnöm.... De: igyekszem olyan tanár lenni, aki nem csak az anyag "leadására" (gyűlölöm ezt a szót) fektet hangsúlyt, hanem meghallgatok, biztatok, lelket ápolok, önbizalmat növelek, velük (de nem rajtuk) kacagok, (és ők is velem).... és amikor utálom ezt az egészet , akkor nem a gyerek miatt utálom, hanem a mostoha körülmények miatt....  És nagyon remélem, hogy valakinek ott fenn végre lesz füle a hallásra, és jó irányba induló változásokat hoznak.... legyen így!!!!!