hogy ne csak szomorú legyen, jelentkezem az eltelt egy hónap eseményeivel...
A múlt hónap eseménydúsan telt. Jártunk Lengyelországban, Zakopánéban :) Én, busszal, na ehhez mit szóltok??? És egyszer sem jutott eszembe, hogy buszon ülök. Nagyon szép vidékeket láttunk, csak sajnos egész nap szinte szakadt az eső. Voltunk étteremben, ahol magyar étlapot kaptunk, ez volt a nap legkedvesebb élménye. Az utazás kicsit sok volt így egy napra, ülőcsontjaimat nem annyira éreztem a nap végére.
Őszi szünetet is kaptunk, épp jókor. Kezdett mindenki a végkimerülés szélére sodródni. Ablakpucolós- rámolós nagytakarítást rendeztem, tisztára jól esett. Még főztem is.
Azóta túl vagyunk a kedvenc libás napomon. Mióta nem az én vállamat nyomja miatta a felelősség (mivel ismét nem vállaltam a munkaközösség vezetését xD) , így egészen elviselhető.

Thaliánál olvastam múltkorában egy "pizsamás" posztot, miszerint vannak nők, akik fene jó dolgukban még délben is pizsamában flangásznak... Azóta nem megy ez ki a fejemből.:) Mert én is közel állok a pizsamásokhoz, mentségemre szóljon, hogy azért délig nem szoktam pizsizni :) Attól én sokkal de sokkal lustább és ráérősebb vagyok, hogy hajnaltól sürögjek-forogjak.  A főzés nem a reszortom, még ha néha vannak is kiugró esetek. Takarítani pedig utálok, mert semmi de semmi értelme és látszatja nincs. Mire végzek, kezdhetem is elölről...  És különben is,  annyira jó dolgom van, hogy hétvégén (sem) kell főznöm. Szombaton mindig anyóséknál eszünk, ez így alakult. Sógornőmék kezdték ezt, és természetes volt, hogy mi se maradjunk ki a családi ebédből. A vasárnap pedig felváltva az Anyáknál. Tudom, hogy nagyon szerencsés vagyok, és hálás vagyok érte, hogy van hová mennem, és ahol szívesen látnak. Hétközben folyamatosan üldözöm magamat. A hétfő-kedd a két legborzalmasabb nap, az órarendem több mint felét letudom a két nap alatt. 5-kor kelek, hogy fel tudjak készülni az aznapra (már amennyire fel lehet, és remélem ezt tanfelügyelő nem olvassa!!) Mire túlesünk a reggeli procedúrán, és munkába beérek, én már fáradt vagyok. Ami ott fogad, arról inkább nem beszélünk. Kedden már a portás is beleszédül, amit összeszaladgálok, olyankor ugyanis mind a 4 székhelyemen tiszteletet kell tennem, és még ügyeletes is vagyok. Mire 4-re hazaérünk (hétfőn 5-re) nekem a szimpla létezés is nehezemre esik. Tényleg nem tudom, más hogyan csinálja, és nagyon irigylem azokat, akik lemeríthetetlen energiákkal bírnak. A nap kb fél 8-ig tart, ebbe a kis időbe nekem semmi nem fér bele... Ha próbálok is lopott mesenézős pillanatokban vmit beiktatni, Eszterláncnak tuti akkor akad halaszthatatlan és létfontosságú dolga, amihez azonnal rohannom kell :) Vacsora, fürdés, esti procedúra, ez eltart addig, míg G hazaér, aztán altatás közben hamarabb végem, mint a Gyereknek.... Hétvégére általában mindig beesik vmi menni-vagy intéznivaló, pikkpakk vasárnap este, onnantól pedig újra mókuskerék. A szerda-péntek délelőtt, ami kicsit lazább, abba belefér fodrász(hajfestés kizárólag akkor, ha nem osztanak be helyettesíteni xD), körmös, esetleg egy lopott kávézás. Menzán ebédelünk, mert egyszerű és kényelmes, és néha még ehető is. Estére nem szeretünk főtt kaját enni, így én potyára nem erőlködöm... G-vel normálisan hétvégén talizunk, mert mi reggel elmegyünk, mire estére hazaér, már félig alszunk.... nem unjuk meg egymást, az biztos. A hétvégi főzés helyetti időben mosok, rámolok, regenerálódom... meg vasárnap délután, ami szent és sérthetetlen, amit Anyáéknál töltünk, erről már tuti írtam sokszor :) Ott Kánaán van, a nagyon fontos dolgaimat meg tudom csinálni a hétre (ami nem fér bele a hajnal 5-be) , az elkövetkező időkben pl a távoktatásos továbbképzésemet fogom ott náluk végezni :)

Jól kipanaszkodtam magam.... tudom, hogy nem jól mennek így a dolgok, de mivel több órát nem tudok a napba beiktatni, egyelőre várok :)

Thaliám, annyira örülök, hogy megírtad azt a posztot, mert elgondolkodtattál :)