Ő megsebez, de be is kötöz...

Egész nap ez jár a fejemben... egyrészt Eszterlánc jobban van, én holnap már megyek dolgozóba, ő még marad pihikézni.
Másrészt megvan az eredmény... Tényleg van ott valami, de minden más terület tiszta. Ez jó! Csak az a nem jó, hogy nem tudni, mi az ott. Holnap találkozik egy doktor nénivel, aki elmondja, mi a további teendő. Néha nagyon erősen hiszem, hogy minden jó lesz, mert nem lehet másképp... de néha elfáradok... Szerencsére hatalmas akarata van, nem hagyja el magát, és megy és csinálja...Mi pedig mellette állunk... :)

Megint kaptunk egy megálljt, egy figyelmeztetést.. valamit megint tanulni fogunk ebből, nyilván... Ez soha nem jön jókor, és így 9 év után fáj, nagyon fáj.. mert mire kezded elhinni, hogy akkor csak álmodtad, akkor mégis felébredsz... Rájöttem, hoyg igazából az a baj, hogy újra átéltem az akkori minden szörnyűséget, ebbe pistultam bele. Azelőtt, mielőtt tudnánk, mi is a baj. Előre féltem mindentől. Mert jobb félni mint megijedni... vagy mégsem? 

Az, hogy ő milyen bátor, nekem is erőt ad, és persze Eszterlánc is. Miatta muszáj meggyógyulnia, nekem pedig miatta muszáj hipererősnek és bátornak lennem :)