Nem megy mostanában az írás... se.... :) Iklet hiányában nem megy, rosszról írni pedig nem akarok, mert nem akarom, hogy emlék legyen róla...

DE most talán látszik az alagút vége, jónak mondhatóak az eredmények, és van remény, hogy mégis felébredünk a rémálomból.... nagyon tanulságos időszakon vagyunk túl. Sokat tanultam saját magamról, az emberekről, a családról, kapcsolatokról... tényleg igaz az, hogy a bajban tudod meg, ki az, akire számíthatsz, és ki az, akivel csak a létszám van ki... Alternatív módszerekkel is megismerkedtünk, és hiszem, hogy ilyen helyzetben mindenbe kapaszkodni kell, ami akár egy kis reményt is ad... Újra átértékelődött sok-sok dolog az életemben. Megtanultam az energiáimat beosztani, és a fontossági sorrendet felállítani, és minden apró boldog percet értékelni... és aki megpróbálja a károgásával, nyávogásával lerombolni azt, amit kínkeservesen felépítettünk, azt egyszerűen kiiktatom...Mert senkinek nincs joga hozzá, hogy elvegye a reményt :) Az pedig szerencsére van!!! :)

Nemsokára vége az évnek, és visszanézegetve nem sokat nyavalyogtam itt Nektek!!! Sőt itthon sem... valahogy nem utálom annyira, mint régen, mert nem vállalom túl magam, mint régen. Úgy állok hozzá, hogy más is odaférjen. És el nem hiszitek, de mi újra igazgatót választunk. Már annyira hiányzott!!! :) Jövő héten érettségin leszek ügyeletes, még ilyet sem csináltam soha, tisztára izgulok.
A múltkorában nyertem egy színezőt egy játékon, este majd egy hónap után sikerült az első oldalt kiszíneznem. Táppénzen vagyunk Eszterlánccal, így jut ilyesmikre is idő. Egyszerűt választottam, és komolyan olyan volt, mintha kisgyerek lennék. Majdnem megszűnt körülöttem a világ, már amennyire ez egy csacsogó 4 éves mellett lehetséges. Ilyen mondásokkal szórakoztatott pl. "Anya, ha nagy leszek, nekem nem lesz pasim." Ezt csak úgy magától. Első gondolatom az volt, hogy OK, úgyis csak a baj van velük. a második viszont az, hoyg Ok, de ugye csajod se???
Ezzel zárom is soraim.... Jövök majd... egyszer... !