Azt hiszem, nem említettem, mert nem volt biztos.... De tegnap mégiscsak sikerült eljutnunk Balkányba :) de szerencsére nem csak nekünk, hanem a Bereczkinek is!!! :) Így megvolt Eszterlánc első igazi Zolizása :) :) :)

Egész nap rossz idő volt, mi a shoppingolós napot tartottuk a tesómmal, hulla fáradtan értünk haza, szóval ha azt mondják, neee, lehet hajlottam volna rá. De Eszterlánc izgatottan várt, hoyg na akkor...? Így mégis nekivágtunk Balkánynak, a két tájékozódó világbajnok... 8 előtt tíz perccel láttam magunkat, amint beviharzunk és közlik hoyg boccs, vége... gőzünk nem volt, hová tartunk, de mentünk a tömeg után... 8után 9 perccel leparkoltunk valahol, leszólítottam két lánykát, akik voltak olyan aranyosak, hogy elkísértek minket a helyszínre, ahol kb még egy órát vártunk, mire elkezdődött, mert meg kellett néznünk egy fehérneműs bemutatót, (képzelhetitek mennyire érdekelt..) . Ez még semmi, tombolahúzás is volt, jól elhúzva... na itt kezdtem magam kockásra marni, mert Eszterlánc kezdte egyre inkább azt hinni, hogy átvertem, pedig én már láttam a háttérben ŐŐŐt :)

Az utolsó két számot Vele húzatták ki, itt kezdtünk megnyugodni... és ami ezután következett....Hatalmas élmény volt :) még akkor is, ha kb kívülről tudtam a menetet. hatalmas energiákkal, mindent beleadva, ahogy szokta. Cseppet sem lenézően, hogy á ez csak egy vidéki közönség, egy "falunap"... Még az emberek közé is besétált, leszaladva a színpadról. Eszterlánc teljes extázisban volt, tapsolt, énekelt, táncolt, integetett, nagyon élvezte, pedig 9 óra utáni magasságról beszélünk... Volt Billie Jean, Rádió, Lehetsz király, Csókkirály, Hotel Mentol, Szállj velem... tuti kihagytam vmit, de utolsó mi más is lehetett volna, mint Kerek egész :)

És hogy a mi esténk is kerek egész legyen, itt még nincs vége. Mivel a Gyereknek beígértem, hogy látni fogjuk Zolit és megpusziljuk, elszántabb voltam, mint valaha :D Egy ideig vártunk oldalt, hátha kijön a néphez, de nem így történt... Megkerültük az egész sátras történetet, a színpad mellé kerültünk, ahol is találtunk egy BMW-t, meg vagy 4 rendőrt. Tudtam, hogy jó helyen vagyunk, főleg amikor megjelent Orsi pakolászni. Nem sokkal utána egy kapucnis fiatalember is. Odaléptem, illedelmesen elmondtam, hogy ez a Gyerek (na meg a jóédesanyja) egész nap erre vár.. mosolyogva megengedte, hogy készüljön fotó. A tesóm volt a fotós, és hát nem ájfonunk van, szóval nem sikerült a kép... Zoli ahelyett, hogy így jártatok, csá... bevitt minket a VIP -sátorba, ahol fény volt, és ott készíthettünk pár fotót.... Eszterlánccal középen :) Puszit is kaptunk, Eszterlánc simogatást is... elköszöntünk, integettünk, mivel a rendőrökön és rajtunk kívül egy lélek nem volt ott :D ,és teljes extázisban vagyunk azóta is!!! Én már sokszor elmondtam, és most is el fogom: ezért imádom annyira ezt az Embert.. Más úgy otthagyott volna faképnél.... vagy pont lesajnálta volna, hogy sikerült-e a fotónk... Ő meg már a saját telóját is előkapta, hogy segítsen, de akkor jött a sátoros mentőötlet..... ugye közben én azért csacsogtam (irtó bátor vagyok mostanában xD) és amikor mondtam, tudod én vagyok az az őrült, aki... csak rám nevetett és mondta: Tudom!   hahaha Hát már több mint 8 éve a rajongásom tárgya, nagyon jó élményekben részesültem, ennyi idő után simán dukál nekem a fotóóó :D :D Szóval elég jó kis esténk kerekedett!!!!

Drágáim, ez is eljött, véget ért az imádott nyári szünet, és immár túl vagyunk az első héten... és idáig még egyszer sem sírtam, azért haladok....
Vegyes érzelmekkel indult az egész, mert még a szünet legjavában elengedték a barátnőmet.... a legjobbat... sikerült másik, talán még sokkal jobb helyet is találnia, de azért fáj a hiánya, főleg az első napokban... a főnökség maradt a régi nagyjából, és már pozitívan csalódnom is sikerült a pár nap alatt, szóval lehet van remény???
A kedvenc évem azért nem lesz ez sem, mert újra 4 hely között ingázom, ráadásul hétfő-kedden nonstop leszek, de ha a két napot túlélem, nagyjából vége a hétnek, egyenletes terhelésnek hála :D

Ovika is megkezdődött, várakozáson felül telt az első hét. Pénteken volt pici sírás, hogy most már inkább csak hétfőn menjünk... Elfáradt a Drága :) pedig kedd reggel még magától ébredt 6 után nem sokkal és közölte hogy "Na mi van akkor nem megyünk???" én még ki sem láttam a fejemből, ő már harcra készen állt.
Elkészült az új szobája, a lélegzete is elállt, mikor meglátta. És egészen tíz percig úgy tűnt, hoyg az ottalvás is menni fog... és ha nem csak 4 nap maradt volna ovikezdésig, lehet ment is volna... de így nem mertem felesleges stresszforrást csinálni magunknak :)

Még Csárdáskirálynő beszámolóval is tartozom... Hatalmas élmény volt, az első teljes operettes élményem a Dolhával, odáig voltam meg vissza....

Jövő héten pedig Lepkegyűjtőőő!!! Lehet azért viselem jól az évkezdést, mert életemben nem vártam még így a szeptembert!!! :D

nekünk az élet!!! :) Sikerült 3 napra elruccannunk Európa legnagyobb fürdőkomplexumába, a szokásos bandával. Egész az utolsó pillanatokig úgy volt, hogy idén kihagyjuk a bulit, de végül eléggé jólesett elmenekülni a káoszból. Ugyanis nehogy békében elteljen a nyár, elkezdtük a gyerekszoba átvarázslását. Nem mondom, hogy felújítását, mert a festésen kívül úgy igazából nem volt mit felújítani. Így lesz szép lozsaszín szekrény,  Sófia hercegnős ágyikó. És ha már festünk, ne csak úgy simán menjen, akkor már szigeteljünk is. Én nem is értem, hiába csak egy szoba van kipakolva, van olyan káosz az amúgy sem derékszög-patyolat vityillóban, ami ezzel a forrósággal párosulva próbára teszi az embert :) Remélhetőleg sulikezdésig kész leszünk mindennel.
Holnap este pedig mégis megyek Csárdáskirálynőre, Dolhával, és mint előbb felfedeztem, Kiskeróval. Jó lesz nekem!!! :)
Élvezem a szabadságom végóráit... bár arról, hogy mikor kezdünk, és kinek az igazgatása alatt, még nincs információm :)

újra dobbant...!!! Húúú, igencsak jóféle koncertélményben volt részem péntek este, Janza Kata, Dolha, MÁZS, Nagy Sanyesz és Szerényi közreműködésével. Ja és persze a zenekar, köztük Gábrieeel, a tavaly nyári felfedezetteeem :) Távolról sem lesz olyan szupi beszámoló, mint Thaliáé szokott lenni... Én ugyanis nem tudnám visszaidézni és felsorolni, hogy miket láttunk-hallottunk. Én életemben először úgy lelazultam és kikapcsoltam, hogy csak hagytam magam sodródni az eseményekkel. Nem érdekelt, ki van mellettem s mit szól, én csak élveztem az egészet és kééész.
Ez itt az én hazááám... ezzel indult az egész. Tény, hogy nagyban emelte a hangulatot, hogy a fiúk mindegyike a közelből, Szerényi pedig konkrétan  V.naményból származik. A gugornyai Tisza-partnak meg amúgyis van egy fílingje, szerintem...
Nos Dolha ő Dolha... Okozott sok-sok szép pillanatot.. .MÁZS az egy teljesen mázs kategória :) Nagy Sanyeszt most volt szerencsém először élőben látni, és hát felejthetetlen élmény volt. Még mindig látom a hatalmasra nyílt szemeit, mikor a közönséget buzdítja... nem százas a csávó :) Kata jól elvolt a fiúkkal, összeszokott egy brigád. Aki kicsit kilógott a sorból, az Szerényi volt. Ő nekem vhogy nem jött át. A macsóra vett figurája mellett a hangját is lazára vette, ha  pedig ennyi a maximum, akkor az gáz :) A legnagyobb csalódás az volt, mikor Dolha felkonferálta kedvenc musicaljét, mi pedig izgatottan vártuk, hogy ő majd megmutatja... ehelyett feljött Szerényi és ő mutatta meg...na ez egy eléggé mélypont volt nekem is, nemhoyg Kati barátnőmnek....Mázs mentette meg a bulit a Bőg a tehén c örökzöld idiótaság prezentálásával. Egyébként pedig volt ott minden, mi szem-szájnak ingere, magyar-és világslágerektől kezdve operett, Lehetsz király, Belle ( a Sanyesz francia belépője az egyik legjobb rész volt számomra), Hej cigány, Ritornero, Nosa :D, Neoton-blokk, Mert a nézését.... eléggé elszabadult a végére a hangulat :) Egy biztos, én rég éreztem ennyire jól magam.... :)

Hazafelé útra is jutott a mókából, hatalmas kacagások, körforgóból csak másodszorra kihajtások, és egyéb nyalánkságok :)

nem sokat sikerült aludnom. Hajnali 3-kor még bolyongtam pipikélni.... először is baromira melegem volt, ezzel a problémával gondolom nem vagyok egyedül mostanában. Mivel a szúnyogháló még mindig nem ért ide, pedig komolyan mondom, kettő éve van folyamatban xD, de itt ez sem egy egyszerű folyamat; szóval az van, hoyg nincs, ezért választanom kellett, hoyg olvasok egy katlanban, bezárt ablakkal,  nehogy bejöjjön a szúnyog, vagy fekszem nyitott ablak mellett a sötét szobában. Az álmatlanul forgolódást választottam. Először csak nem fértem el, mert Eszterlánc erőteljesen elfoglalta a térfelemet... mivel egész nap nem aludt, és 11 körül végre álomba szenderült, beláthatjátok, hogy aludtam volna inkább a földön, minthogy megzavarjam. aztán G is álomországba indult, mivel 11 körül ért haza a lagzizásból (ez egy másik történet), őt sem háborgattam volna... de mivel bizti megterhelő napja volt a kánikulában, amit ő alapból nem bír elviselni, olyan fogcsikorgatásba kezdett, még jól meg is rágta a problémát... vhogy sikerült úgy piszkálnom, hogy abbahagyja, felébredés nélkül. De akkor meg átváltott olyan horkolásba, hogy szerintem a nyitott ablak miatt a szomszédoknak is jutott a jóból... muszáj volt felébreszteni, mert ekkor már a kiborulás határán álltam.... és mikor kényelmesen elhelyezkedtem, kiiktattam minden zavaró tényezőt, bizakodva, hogy rosszabb nem jöhet, rákezdte Jenőőő. Olyan vijjogást levágott, hogy csak na... Ekkor erősen fontolgattam, hogy megyek főzök egy kávét, úgyis mingyá reggel.... :) aztán vhoyg csak elaludtam..... és repüléssel és tortával álmodtam, jelentsen ez így együtt akármit is :)

...az márpedig egy veszélyes hely. Nemhiába igyekszem én sokszor távol tartani magam tőlem, de néha muszáj bemerészkednem... Ma is főztem, tuti megártott a hőség. Hagymalevest Anyukám módra. Ami először kifutott. Mert sajtot reszeltem közben, meg persze Eszterlánc is ellátott pluszfeladatokkal. Aztán botmixerezni kellett, mivel krémlevesről van szó. Hát ööö megtanultam, saját káromon, hogy a levesből, pláne forróból ne akarjuk kivenni csak úgy ukkmukkfukk a botmixert. Na jó, legközelebb már tudni fogom. Egész jó lett egyébként, még magamon is meglepődtem: tudok főzni, vagy mi? Aztán pedig sajtgolyó készült, na erre kb 1 éve gyúrok. Pedig nem nagy cucc, és az arányokat is sikerült eltalálni. Sajtimádóknak ajánlanám, eccer -eccer meg lehet enni :)
Mivel Eszterlánc nemrég aludt el (kissé fel van borulva a gyerek napirendileg), elég hosszú napunk lesz, próbálok töltekezni, úgy éjfélig...
Ha el nem olvadok, akkor jövök méééég.....

Thaliától ihletet kapva, plusz olvasásélmények alapján( igen lopott pillanatokban újra olvasok xD) rájöttem, pedig nagyon nehéz volt, hogy nem jól csinálom én ezt a pozitív gondolkodást, khmm. Ugyanis elméletben tök jól megy, hogy ne gondoljunk rosszra, de közben meg csak picsogok.... hát nemhiába, a sok-sok év alatt beidegződött dolgok azért nem változnak át pikkpakk. De rajta vagyok az ügyön erősen...
Jöjjön akkor néhány jóféle pillanat:
Főztem tökfőzeléket! Igen, én!!! Nem saját akaratomból, hanem G könyörgésére, de még az is lehet, hogy meg fogom kóstolni. A harmadik boltban sikerült gyalult tököt kapni, nem mondhatja hogy nem tettem meg mindent az ügy érdekében.
Tegnap készítettem sütit, természetesen sütés nélkülit!! (de ha nagyon megerőltetem magam, sütni is képes vagyok, csak most a klíma nem alkalmas hozzá) És Eszterlánc megdicsérte, hogy mennyire finomat csináltam Neki!!! "Ilyen finomat még soha életemben nem ettem" AZ van, hogy tudja mivel kell levenni az embert a lábáról.
Ma van a CT. Na ehhez azt írjuk pozitívnak, hogy hátha negatív lesz és megint van javulás :)
Teljesen egyedül kreáltam át a blogot tulipánossá. Nagyon nehéz volt, hahaha. De tetszik, és újra akad iklet, szóval nem zárjuk be....
Fejős Évát olvasok, ez a negyedik könyv a nyáron :) Na jó, úgy hogy fél Lepkegyűjtőt olvastam áprilistól, és most sikerült befejeznem... nem vagyok már a régi, sajnos :)
Végezetül kedvenc Eszter-köpésem mostanából:
Reggel felkel, mint egy cica, még félig van csak nyitva a szeme..-Mit álmodtál? -Angyalosat. -Az jó, vigyáztak rád? -Nem. -Hogyhogy? - Elmentek Szabolcsra ugrálni...
Érted... Szabolcsra... ugrálni....ezek az angyalok már csak ilyenek!!! :)

kell szoknom ide.... Olyan jó a régieket visszaolvasni :) Most látom, nem nagyon traktáltalak Titeket, sem magamat az iskolai ügyekkel... ezt az évet olyan fél-(vagy lehet hogy negyed??) gőzzel sikerült átvészelnem. Úgy álltam a munkához, hogy más is odaférjen, hagytam, hogy mindenki szépen bontakozzon kifelé. Én szépen csendben végeztem a dolgomat, eléggé sokat improvizáltam... olyan volt, mint egy tanulóév. Elég nehéz volt megszokni az új munkarendet, azt hogy fél 4-kor végeztem... és sok olyat csináltam, ami nem tartozott a kedvenceim közé. De valahogy nem utáltam úgy, mint régen. Mert a féleszem az mindig az oviban járt, és számoltam visszafelé a perceket. Beállítódtam arra, hogy fél 4-ig lazán csináltam bármit, néha még egy kávézós délután is belefért, de ovi után már nem csináltunk semmit :) csak örültünk, hogy végre együtt lógunk... Voltak azért húzósabb időszakok, mint a drámafesztivál, vagy az utolsó előtti táborozós hét, de így osztály és munkaközösség nélkül elég jól ki lehetett bírni... és a szabadság is olyan, mintha visszapottyantunk volna az itthonlevős időszakba, csak vagyunk magunknak (szinte) De ahogy itt megszokhattuk, azért nem felhőtlen a nyár, mert gőzünk sincs, ki lesz a főnök... (már hiányozna, ha nem lenne ilyen probléma) és szünet előtt közölték, hogy két embertől fájdalmas búcsút fogunk venni... Ebben a porfészekben különösen értenek hozzá, hogy jól teljen a vakáció....
Én egy ideje igazán próbálok erővel pozitívan gondolkodni...és távol tartani minden rossz gondolatot és aggódást. De baromira nem könnyű... az a legnagyobb probléma, hogy nem tudunk a pillanatnak élni, hanem vagy a múlton rágódunk, vagy a jövő miatt aggodalmaskodunk.... ahelyett hogy élveznénk a pillanatot... pedig milyen egyszerű is lenne....
Na jó, ne menjünk ennyire bele a filozófiába, egy szép nyári napon.... Inkább elmesélem, annak ellenére hogy G megfogadta, semmibe nem vág bele ész nélkül... mégis elkezdte a kerítés-projektet.... szóval idén nyáron sem leszünk izgalmak nélkül xD Ja merthogy az udvar végül olyan jól sikerült, hogy a kerítésre már nem futotta a büdzséből.... Az van, hogy a fenének kellett a kertes ház, ezzel aztán örökre csak a baj lesz, mert mire kintről rendbe vágod, lepusztul bent, és kezdheted elölről....:D jah, hoyg az élet nem habostorta xD
Nagy nyári elhatározásunk, hogy mindkettőnknek fogynia kell(ene) a nyáron. Elméletben nagyon jók vagyunk, csak a gyakorlati megvalósításnál vannak gondok... pl az a 3 szelet süti, ami az asztalon hever xD nem, nem én sütöttem, csak csajos kiruccanáson voltam, és kárpótlásul hoztam  az itthon maradóknak :) Nem elég nagy még az elhatározás..., sajnos. Meg nálam ott kezdődik a  probléma, ha elhatározom, hogy na most aztán fogyókúra, ijedtében máris felszalad rám vagy 3 kiló. Na így aztán nem könnyű :) Láthatjátok, tiszta challenge ez a vakációóó :)

Kettő azaz kb kettő óra küzdés után mégis itt... mikor végleg minden remény elszállt, hogy még valaha az életben belépek ide, akkor hirtelen megvilágosodtam...
Eléggé sikerült elvesznem, de ennek egyetlen oka van... az asztali gépemet nagyon ritkán használom, mert az esetek többségében félholt. A hivatali laptop viszont szinte már az élettársam, lett, a kezdeti félszeg viszonyunk után, (szerencsére nyáron is maradhat) de arról meg nem tudtam írni, csak olvasni, mert ezidáig gőzöm nem volt a jelszómat illetően. De mivel most hiába ültem a régi őslény gépemhez, ez sem méltóztatott már beengedni... muszáj volt a tettek mezejére lépnem. Már épp  új bloghelyek után kutattam, mikor egy lehetőség még bevillant, és láss csodát...

Drága Thalia, ha esetleg idetévedsz.... kizárólag fentiek miatt hanyagollak mostanában, mert a blogod ide el van mentve, a laptopról viszont fogalmam nem volt, egyáltalán hol keresselek, de dolgozom az ügyön :) (csak ezzel a saját blogodat nem akartam traktálni) szóval erőteljesen szőkenő lettem az utóbbi időben. de télleg xD

Egyébként pedig tombol a vakációóóóóó, már kemény másfél hete. Ijjj, de ki lehet bírni ezt az állapotot. A nagy kánikulában mást se csináltunk, csak úszkáltunk a medencében. Mert végre ugye van szép udvarunk, lett szép új medencénk, (kizárólag a praktikernek köszönhető, hoyg új lett, mi csak vízforgatót akartunk, de adtak hozzá medencét is uazért az árért...)

Volt közben koncertélményem, igaz nem olyan, mint amilyet vártunk, de azért élmény volt a javából... és tuti öregszem, de szeptembert én még így soha nem vártam hahaha. Nem hibbantam meg teljesen, de van ám jegyem a Lepkegyűjtőreee, és ha minden igaz, a félresikerült koncert helyett lesz egy másik igazi nagyszabású is ősszel...  de azért kibírom valahogy a tényt, hoyg szünet van. Eszterlánc se nagyon vágyik az ovikába, teljesen jól elvan itthon, Olyan szövege van, sé olyan esze... ha tudok jönni gyakrabban, akkor gyűjtök majd Nektek aranyköpéseket.
Egy kedvencem volt mostanában: a nagy fürdések közepette akartam volna tanítgatni úszkálni :) szépen ráfeküdt úszógumival a vízre, szerettem volna, ha kezével-lábával is kezd valamit, kiadtam az ukászt: csinálj úgy, mint egy béka! Erre ő: brekeke, brekeke. Mondtam ne brekegjél, mert attól még baromira elsüllyedsz, közben meg majd megfulladtam a röhögéstől... ő csak engedelmesen követte a parancsot :)

Másik fontos téma: Anyukám megvan, zsugorodott az a valami, úgyhogy folytatja az eddigi koktélos terápiát- Komolyan mondom, egy hőőős!!!! Vannak nehezebb időszakok, de hihetetlen, ahogy töretlenül menetel előre :)

Most ennyi, nem ígérek semmit, de azt betartom... és ha jól fejtettem télleg a kódot, akkor jövök máskor is!!!!

Halihóóó, még megvagyok... Csak utóbbi időben vagy kedv, vagy idő, vagy iklet, vagy gép, vagy valami épp nem volt, vagy épp "eccerre" egyik sem. A hivatali laptopról meg nem tudok írni, mert nem tudom a saját jelszavamat a bloghoz xD Ha ez "eccer" innen letörlődik, akkor game over....

Szóval hol is kezdjem... most is úgy kb 5 percem van, mindjárt indulok az ovikába, a Háromévesemért. Mert ugye közben megünnepeltünk ám egy szülcsinapot.
Anya története az úúúúgy van, hogy közben kiderült, a régi dolog újult ki, és egyelőre nem műthető, mert rossz helyen van és nagy. A kezdeti sokkhatás és pánik és minden után, kissé lenyugodva túl van az első adag kemon (én csak koktélnak hívom), ami úgy tönkrevágta a vérképét, hogy a hétvégét pl kórházban töltötte, aholis vérplazmát(!) kellett kapnia. Közben egy természetgyógyásszal is felvettük a kapcsolatot. Nem tudom, ki mit gondol róla, az én véleményem az, hogy amikor az ember élete a tét, akkor mindenbe kapaszkodik, amibe tud. Ha csak annyit segít, hogy elegendő lelkierőt ad, már az is rengeteg. De ha tényleg valóra válik, amivel kecsegtet, hát akkor aaaaaz... :) Szóval küzdés van, ezerrel. Nagyjából az erőmet felemészti az, hogy pozitívan gondolkodjak.

Eszterlánc jól van, túl szülinapon, apróbb betegségen, most éppen jégvarázs-bűvöletben, így tavasszal xD és alig várja hogy végre fagyizhassunk :)
Most mennem kell érte, igyekszem jönni hamar, nem csak hónapok múlva. Pusszantááás!!!