Szerencsére Eszterlánc jobban van, én már két napot dolgoztam is.
És Anya eredményei is eddig jók. Van remééény :) Csak az a valami ott van..

Igyekszem kevésbé sötéten látni.... és csak a jót látni...és hinni és bízni, mert nem lehet másképp. Minden rendben van, és ez így is marad.

Azt sajnálom, hoyg itt a nagy sopánkodásban, a betegségek közepette elszalasztottam egy remek biznisz lehetőséget. Ki lehetett volna írni a kapura (ahogy itt falun szokás) hogy baci, vírus van eladó. Bizti sok jelentkező lett volna xD Csak azért nem jutott hamarabb eszembe, mert nincs kapunk, amire kiírjam :) :) )

Köszönöm, hogy itt vagytok, hogy olvastok, hogy érdeklődtök, és talán szurkoltok is nekünk!!! Hatalmas pusszantás!

Ő megsebez, de be is kötöz...

Egész nap ez jár a fejemben... egyrészt Eszterlánc jobban van, én holnap már megyek dolgozóba, ő még marad pihikézni.
Másrészt megvan az eredmény... Tényleg van ott valami, de minden más terület tiszta. Ez jó! Csak az a nem jó, hogy nem tudni, mi az ott. Holnap találkozik egy doktor nénivel, aki elmondja, mi a további teendő. Néha nagyon erősen hiszem, hogy minden jó lesz, mert nem lehet másképp... de néha elfáradok... Szerencsére hatalmas akarata van, nem hagyja el magát, és megy és csinálja...Mi pedig mellette állunk... :)

Megint kaptunk egy megálljt, egy figyelmeztetést.. valamit megint tanulni fogunk ebből, nyilván... Ez soha nem jön jókor, és így 9 év után fáj, nagyon fáj.. mert mire kezded elhinni, hogy akkor csak álmodtad, akkor mégis felébredsz... Rájöttem, hoyg igazából az a baj, hogy újra átéltem az akkori minden szörnyűséget, ebbe pistultam bele. Azelőtt, mielőtt tudnánk, mi is a baj. Előre féltem mindentől. Mert jobb félni mint megijedni... vagy mégsem? 

Az, hogy ő milyen bátor, nekem is erőt ad, és persze Eszterlánc is. Miatta muszáj meggyógyulnia, nekem pedig miatta muszáj hipererősnek és bátornak lennem :)

betegen és itthon...
Az előzőekben leírtakhoz péntekre sikerült beszerezni egy középfülgyulladást, szombatra pedig egy hányás-hasmenést, ami engem sokkal jobban tönkrevágott, egy napig fel nem bírtam kelni. Eszterláncot szerencsére csak a súrolta a rosszullét,rajta hamarabb átrohant a betegség. Most már  javul (remélem), már eszeget is. Holnap kell visszamennünk....
És más szempontból is vízválasztó a holnap. Anya túl van a CT-n, holnapra lesz eredmény. Hazudnék, ha azt mondanám, nem félek. Nem kicsit, nagyon :(

Átértékeltem ismét pár dolgot magamban... Hálás vagyok azét amim van, és ezekből semmit(!!!)  nem szeretnék elveszíteni... :)

meghosszabbítottuk a téli szünetet. Épp holnap lesz egy hete, hogy aftával küzdünk, Eszterlánc szájában. Először csak enyhe lázzal és egy apró kis vmivel indult az alsó ajkán. Aztán a láz egyre magasabb lett, és a szájában pedig egyre több hólyag. A hétvégén beutalóval érkeztünk haza dokitól, amennyiben a kiszáradás jeleit tapasztalom, irány a nappali klinika. Szerencsére erre nem került sor, mert bár az evéssel még mindig vannak gondok, de inni legalább iszik. Senkinek nem kívánom az eltelt pár napot. Vasorrú büdös banyának érzem magam, ahogyan egy ecsetelés lezajlik...
Valahogy nem jól indul ez az év....

Jelentem, élek... Először is Boldog húúúsztizenötöt Mindenkinek!!!
Kb úgy érzem magam, mint megboldogult előző életemben... Gyerkőc alszik, ember dolgozik, engem elkerülget az álom,és azon sopánkodom, hogy reggel menni keeeellll....de erről később xD

Valahol ott hagytam abba, hogy totál karácsonyi hangulatban és lázban égtem, idő előtt. Nos ennek nagyjából az ünnepre sikerült teljesen elszállnia. Legfőképp azért, mert Eszterlánc nagyon megbetegedett, még Szenteste is lázas volt. Így az egész karácsonyozás nem jött át Neki, pedig mennyire várta és én mennyire készültem (lehet épp ez volt a baj) Még templomkába se jutottam el, így aztán végképp nem sikerült hangulatba kerülnöm. Jó, a fát azt kollektíve még mindig megcsodáljuk naponta többször, még jó darabig maradni is fog (tudjátok, ha már kivágták értünk, akkor adjuk meg a módját) De ezen kívül épp úgy telt el a három nap, mint az összes többi háromszázvalahány... :( a szilvesztert amúgy sem nagyon csipázom, már a pezsgőt se bírom és szeretem úgy, mint rég... Szóval semmi extráról nem tudok beszámolni....és egyébként is kórháztól kezdve minden volt az ünnepben,,, és még ki tudja, mit hoz a január... Erővel igyekszem mantrázni, hogy minden OK, de a rettegés azért néha becsúszik... Kicsit sötéten látom most a jövőt, és én valahogy új évtől soha nem féltem még... de most valahogy nem boldogan csusszantam át, hanem azzal, hogy vajon mit tartogat az előttünk lévő 365 nap :(
Ja az tudta kicsit átmelengetni a szívemet, hogy a Pajtimnak megszületett a Kicsi Fiacskája :) és ahoyg annak idején bevonzotta a febr. 29-et, most sikerült kórházban töltenie a teljes karácsonyt :) De nagyon ügyes volt, és hát gyönyörű az a bébike :)

Lehet jobb lett volna, ha inkább nem is jövök, mert nem épp rózsás hangulatú írásra sikeredett... reméljük, lesz még jobb is :) most megyek inkább hajat mosni brrrgrrr

Az előző igazából olyan félkész maradt, mert megjelent a Főnök :) Kicsit húzós, két hét múlva folytkövöt írni, de ha most tudom folytkövelni, akkor most...
Igazából visszaugrunk még okt-be... a pihenésnek gondolt szünet elég nyüzsgősre sikerült, mert közbejött egy színház.. Volt szerencsém megnézni a Hair-t. Így hoyg nem volt időm rákészülni, csak úgy pikkpakk mentünk, még jó is volt, de azért az agyamat nem dobtam el tőle. Számomra nagyrészt ismeretlen új, fiatal színészek játszották, és valljuk be, nekem a sztori és ezek a zenék, kettő kivételével  valahogy kimaradtak az életemből, és nem érzem úgy, hogy kevesebb voltam nélkülük :) és hát az I've got life-ot is sikerült már néhányszor ettől sokkal de sokkal ütősebb előadásban látni és hallani... Szóval nem volt egy hatalmas katarzis, de legalább voltam színházban.

A szünet közepén a suliba is sikerült minket berángatni, változásokat ismertetni... ezek sajnos engem is érintettek, megszabadultam hilmi-holmi óráktól, de kaptam helyette négy magyart, az iskola leggázabb osztályában. Így most elmondhatom, hoyg mindhárom szakomat tanítom, és annyira nem vagyok elájulva az élménytől... így kicsit zaklatott volt az első hét, mert két hónap elteltével újra ismerkedtem.... az egésznek az okait itt most nem feszegetném, mert ez is tutira csak itt ebben a csodás faluban történhet meg...

A szünet végére jutott még egy kis shopping meg egy kis temetőlátogatás.. és szomorú volt tudomásul venni, hoyg az elmúlt esztendőben új sírokkal is bővült a meglátogatandók sora...

Most pedig már libalázban égek.. korábbról talán még emlékeztek, mennyire utáltam mindig is ezt a hajcihőt, Annyi hogy most nem az én nyakamban van az egész, de attól még lassan-lassan már gágogni fogok... brrrgrrrr

Eszterláncnak is hosszú volt a szünet, kicsit nehézkesen kezdtük újra az ovit. De azért ügyes volt, és olyan jó látni, hogy tényleg jó helyen van, hoyg mennyire szeretik és hogy mennyit fejlődött, az egyébként is okostojás babucikám.

Nagyon várom a karácsonyt, alig várom, hogy lehessen ünnepi díszbe öltöztetni a házikót. Eszterlánc ajándékán kívül senkinek semmi ötletem, de majd csak meghozza a hangulat azt is.

Mára ennyi, valamikor majd érkezem :) Puszipááá!

A hónapban nem nagyon értem ide (igaz, még nincs vége) ezért nagy vonalakban vázolom, miket műveltünk...
1. Azt mondhatom, az ovit sikerült megszokni és megszeretni!!! Örömmel, de legalábbis kedvvel megyünk reggel, nem kell könyörögni és ígérgetni. Jó, azt felfogni, hogy Nagy Óvodás lett, azt még mindig nehéz, de ez van. Megvannak az első ovis fotóink is, kellőképp odáig vagyok tőlük.
2. Nagy választási lázban égtünk, itt nagy változások történtek, kellő mennyiségű cirkusszal és balhéval utána... de a falu, ami lassan egyszer talán kiérdemli a város nevet az én szememben is, végre először az összefogással szerzett magának "hírnevet".
3. Újra jártunk a hegyen, most igazából, nem csak a kilátóig. Jó, nem gyalog, de legalább már a tetejéig jutottunk. Itt van néhány km-re, és nem élünk a lehetőséggel, ez szomorú. Pedig felemelő látvány, onnan a magasból szétnézni... még akkor is, ha már sötétedett, és szállt lefelé a köd foltokban... a lefelé út azért már kellően félelmetes volt, Eszterlánc se igen mert megszólalni. Ugyan csak villámkiruccanás volt, de egyet értettünk abban, hogy rendszeresíteni kellene, mert szükség van rá, néha...

4. Kitört az őszi szüneeeet. Túl az ablakpucoláson, ma kirándultunk a Vadasparkba, Sóstóra. Hatalmas élmény volt, kicsinek és nekünk nagyoknak egyaránt. Szégyen, de nagyon régen voltam, és teljesen lenyűgözött, mennyi minden van, amiről fogalmam sem volt. A legnagyobb élmény a Fóka-show volt, hihetetlen, mi cukik, és néhány halacskáért milyen mutatványokra képesek. Teljesen odáig voltunk a zsiráfoktól, zebrától... és hát az elefántok... kizárólag a madaraktól voltam rosszul, kiváltképp a szabadon kószáló pulykáktól és valami apróbbféle tyúkoktól, brrgrrr... viszont nem is tudtam, hogy létezik aranyfácán, és annyira széépp, hoyg még arról is megfeledkeztem, hogy egy madár :)

Apukám 60 éves lett.... :) Egy kis boroshordót készíttettünk Neki ebből az alkalomból, aminek az oldalába belefaragták a bűvös számot. Nem volt nagy felhajtás, mégis igen ünnepélyesre sikerült a köszöntés, mert mindenki megilletődött kicsit. Mert azért ez egy igen jelentős évforduló. És olyan furcsa...Mert nekünk ŐK, a Szüleink mindig fiatalok maradnak a szemünkben. Hiába érezzük és tudjuk az idő múlását, látjuk a ráncokat, ezek csak az örökifjúság jelei.
Nagyon szerencsés vagyok, amiért ilyen Szüleim vannak... fáradhatatlanok, nincs olyan, amit meg ne tennének értünk. A szülői  ház nem csak mindig nyitva áll, de olyan mint valami atombunker, megvéd minden bajtól. Mert ha hazamegyünk, ott megáll az idő, lehet nagyokat kacagni, pihikézni, kipanaszkodni magad, és nem utolsósorban jó nagyokat enni :) :) És ahogy látom, az Unoka is milyen szeretetben fürdik, na az mindennél többet ér. Tudom, sok helyen természetes ez, de higgyétek el, létezik olyan, ahol nem.... (ahol kérhetsz, és kapsz is, de max leba***ást, ahol bármit csinálsz úgyis hülye vagy...de ezzel most nem rontjuk el a hangulatot)

Így korán reggel most ilyen érzelgős írás jutott. bizti egy kis átfutó őszi hangulat :)

Jelentem a mondás, miszerint azt, amink van, csak akkor tudjuk igazán értékelni, mikor elveszítettük, bizony nagyon is igaz....
Amíg itthon voltam, nyikogtam folyton, hogy mennyire nem az én világom ez a folyton mossál-főzzél-takarítsál élet... most pedig visszasírom, mennyire isteni jó dolgom volt :) Péntek óta itthon tengetjük napjainkat, mert egy, vagyis szerintem igazából több vírus szerencsés találkozása igencsak ledöntött minket a lábunkról. Magam miatt nem szoktam itthon maradni, de ha van az ember lányának egy kismajmocskája, vele már teljesen más a helyzet. Enyhe lázzal indult, aztán hétfőre hányás-hasmenéssé változott a dolog... én szombaton olyan rosszul voltam, hoyg nem bírtam felkelni az ágyból. Vasárnapra G is kidőlt, Eszterlánc be-bekapcsolódott, ő bírta a legjobban, mire a hétfői napon bedobta a törölközőt, vagyis inkább kidobta a nemmondommit...így szerdáig kényszerpihenőn vagyunk, amit annyira élvezek, hogy második napja pakolási lázban égek, lomolok, selejtezek... Szerencsére majmócám is jobban van, és egyáltalán nem hiányolja az ovikát.. azt gondolom, lesz itt haddelhadd csütörtök reggel.... de szavam nem lehet, már egészen kezdtünk belejönni ... Megvolt életem első szülői értekezlete is , szülőként (mert ugye tancsiként már voltam néhányon) .
És erőteljesen beköszöntött az ősz... most ennyi...

A tegnapi végre egész jó napra sikerült... Az történt ugyanis, hogy végre kezd fixálódni az órarend, és jelenleg úgy néz ki, kedden csak 3 órám lesz, és már fél 1-kor végzek. Ez jelenlegi körülmények között luxusnak számít :) Ja és tegnap végre hivatalosan is lett igazgatónk, és két helyettesünk. Azt sajnos nem mondhatom, hogy megérte ennyit várni, mert abszolút nem, de most ez jutott.

És tegnap mosolyogva mentünk oviba, egyikünk sem sírt :) A kezdeti töretlen lelkesedés ugyanis csütörtökre csak megtört, és akkor délelőtt állítólag kicsit eltört a mécses Eszterláncnál, péntek reggel pedig úgy kapaszkodott a nyakamba, hoyg azt hittem ott halok meg... Már itthon közölte, hoyg ő inkább itthon majad... persze egész hétvégén ez volt a téma, hogy nem akaj ovikába menni... A hétfő így borzalmas volt, ő bent ordított, én a kapuban zokogtam... annyira de annyira nehéz otthagyni, és hiába próbálok szupererős anya lenni, egyszerűen nem megy. Tegnap viszont csoda történt, én is nyugodtabb voltam, és láss csodát pikkpakk elmentünk és ott is maradt nyugiban az ovikában. És én sem bőgtem, ez hatalmas haladás. :) Egyébként jól elvan, a reggeli krízist leszámítva szépen eljátszik, nem sír, még alszik is, csak enni nem hajlandó, egyetlen falatot sem... de remélem, ahoyg anyuci megnyugszik teljesen, ez is megoldódik magától, ahoyg az összes többi probléma is... Hihetetlen, de az én Drágaságom kis óvodás lett :)

Az iskoláról nem érdemes szót ejteni... nem érek rá azon idegeskedni, mennyire sz*r, mert minden idegszálammal az ovira koncentrálok. De tegnap egész felszabadultan ment a tanítás is, tényleg egész jó napom volt :) A hét többi részét próbálom túlélni... péntek este jöhetne újra a Bereczki :D :D :D :D