A tegnapi végre egész jó napra sikerült... Az történt ugyanis, hogy végre kezd fixálódni az órarend, és jelenleg úgy néz ki, kedden csak 3 órám lesz, és már fél 1-kor végzek. Ez jelenlegi körülmények között luxusnak számít :) Ja és tegnap végre hivatalosan is lett igazgatónk, és két helyettesünk. Azt sajnos nem mondhatom, hogy megérte ennyit várni, mert abszolút nem, de most ez jutott.

És tegnap mosolyogva mentünk oviba, egyikünk sem sírt :) A kezdeti töretlen lelkesedés ugyanis csütörtökre csak megtört, és akkor délelőtt állítólag kicsit eltört a mécses Eszterláncnál, péntek reggel pedig úgy kapaszkodott a nyakamba, hoyg azt hittem ott halok meg... Már itthon közölte, hoyg ő inkább itthon majad... persze egész hétvégén ez volt a téma, hogy nem akaj ovikába menni... A hétfő így borzalmas volt, ő bent ordított, én a kapuban zokogtam... annyira de annyira nehéz otthagyni, és hiába próbálok szupererős anya lenni, egyszerűen nem megy. Tegnap viszont csoda történt, én is nyugodtabb voltam, és láss csodát pikkpakk elmentünk és ott is maradt nyugiban az ovikában. És én sem bőgtem, ez hatalmas haladás. :) Egyébként jól elvan, a reggeli krízist leszámítva szépen eljátszik, nem sír, még alszik is, csak enni nem hajlandó, egyetlen falatot sem... de remélem, ahoyg anyuci megnyugszik teljesen, ez is megoldódik magától, ahoyg az összes többi probléma is... Hihetetlen, de az én Drágaságom kis óvodás lett :)

Az iskoláról nem érdemes szót ejteni... nem érek rá azon idegeskedni, mennyire sz*r, mert minden idegszálammal az ovira koncentrálok. De tegnap egész felszabadultan ment a tanítás is, tényleg egész jó napom volt :) A hét többi részét próbálom túlélni... péntek este jöhetne újra a Bereczki :D :D :D :D