Ahogy már írtam vala, a Jótündér jóvoltából láthattam itt a közeli, általunk egyre inkább kedvelt városkában a Függöny fel!-t,mivel szerepelt a Vidor Fesztivál programjában. A múlt hét után erőteljesen rám fért az élmény, mivel péntek délutánra oda jutottam, ha nem Ő szerepelne benne, én inkább nem is mennék, csak aludnék.... így viszont hatalmas izgalommal készülődtem, és azt gondolom, az este felülmúlt minden, de minden várakozást!
A darabról annyit, hogy aki nem látta, az feltétlenül nézze meg, aki pedig látta, nézze meg még sokszor!!! Valami brutálisan jól megcsinált darab, szétröhögtük az agyunkat. Pedig ugye én sokszor le is maradtam, mert amikor a színpadon van egy bizonyos személy, akkor nem annyira tudok másra koncentrálni. Az akciós jegyünkkel igencsak jó helyet sikerült kifogni, hihihi, mert pont előttünk volt a lépcső... amiről egyszer sikerül egy hatalmasat zakózni... de olyat, hogy erősen vissza kellett fognom  magam, hogy ne pattanjak fel segíteni :) "Szűnni nem akaró vastaps" zárta az előadást, aminek a szereplők nagyon aranyosan örvendeztek. Látszik, hogy ők is eléggé szerethetik a darabot. :) (jó lenne még látni párszooor)

Azért nem ragozom, mert lehetetlen visszaadni a hatást, ezt látni kell és pont... és hihetetlen, de nem ért itt véget az este :D Pedig azt kell mondjam, az operettnél sokkal járatosabb vagyok abban a témában, hogy hol kell várakozni, azért itt is elégggé szemfülesek voltunk. Kiszúrtuk a kisbuszt, és a sofőröket is, akik nagyon trükkösen a tömeg elvonulása után átparkíroztak a színház elé, így csak ott kellett ólálkodnunk... és itt jött a csavar, Z természetesen nem a busszal ment, hanem én a vaksi, egyszercsak kiszúrtam, amint száll be egy puccos BMW-be... minden reményem szertefoszlott, de mondtam Tesókámnak, (akit annyira megfertőztem, hoyg kb 3/4 órát ácsorgott ott velem) várjuk meg, legalább lássam elmenni... a színház melletti parkolót egy automata sorompó őrzi, ott álttunk, kigondolva, hogy úgyis le kell lassítani, majd onnan láthatom, ahogy nagy gázt adva, oldalra se nézve elhúz mellettünk. De nem így történt.... miután ott félénken integettem, az autó átgördült a sorompón, lelassított, majd MEGÁLLT, Z KISZÁLLT az autóból és leállt velünk társalogni... Megköszöntünk mindent és gratuláltunk stb, megkérdezte, még soha nem láttuk Pesten, és legalább most mindent jól láttunk-e :) aztán megígérte, hoyg jön koncertezni is. Kaptam két puszit, beült és elmentek... és még utána ahoyg bandukoltunk az út szélén és hajtott el mellettünk, akkor is integetett... Ez az egész dolog ismét igazolta, hoyg miért vagyok annyira oda ezért az emberért... Biztos vagyok benne, hogy senki más nem állt volna meg.... én magam sem hittem, hogy Ő meg fog... de óriási volt, és így ismét kerek lett az este!!! A Jótündérnek ezúton is örök hálaaa!!!!!!

Ismét új korszakot nyitottunk... merthogy két napja mindhármunknak becsengettek... Nekem ugye három év kihagyás után... hát mit ne mondjak, sokkal rosszabb, mint vártam, de erről később.
Eszterlánc is megkezdte mai nappal az ovikát. És az van, hogy anyukája sokkal de sokkal nehezebben viseli ezt az egészet. Tutira azért, mert az elválás/otthagyás sokkja mellett az iskola nevű szörnnyel is meg kell küzdenem. Napok óta csak siratom az elvesztett idillt... Tudom, maradjak csendben... de el tudjátok képzelni, milyen szörnyű otthagyni ezt a kis porontyot??? még akkor is, ah tudom, hoyg jó helyen van, jó kezekben, ráadásul jól is érzi magát. De attól én még pocsékul.. Hullámokban jön rám a hangulat, és akkor bőgnöm kell. Az évnyitón is álltam és néztem ki a fejemből, és az elsősök bevonulása után majdnem elbőgtem magam. Nagyon kellett mindenre gondolnom, hoyg ne törjek ki hangos zokogásban. Pláne, hogy a másodikosok mellett álltam, szingli lévén (mert legalább az osztályt sikerült megúsznom), és szegény gyerekek elmenekültek volna, mert milyen hely már az, ahol nem csak a gyerek bömböl, de még a tancsi is... na ugye??? ha nem tudnám biztosra, még azt hinném terhes vagyok... és a hormonokra foghatnám... így szimplán elmebaj.
Ugyanis Eszterlánc (ma még) gond nélkül vette az akadályt, ma volt az első otthagyós nap. 10-re mentünk, fél 1 után mentem érte, és haza se akart jönni :) Holnap megpróbáljuk az ottalvást is, mert ma csupán annyi akadálya volt, hoyg nem vittünk párnit, mivel ez csak jövő hétfőre volt betervezve :)
Azért, hogy ne legyen ennyire lozsaszín, az, hogy itthon hagytam, pindurt megviselte. Tesóm szavaival "krízis" volt. Mert verekszik, csapkod, hisztériázik.... meg kell szokni naaa

Én az első napot megúsztam egy évnyitóval, ma pedig már tartottam is három órát, németet. Holnaptól jön a feketeleves, mert kb estig leszek. Hogy teljesen kerek legyen a történet és jól érezzem magam itt a nagy visszatérésemben, 4 azaz négy hely között fogok ingázni. Az alsó és felső (ami nálunk ugye két külön épület, eltérő utcában), a szakiskola és a szomszéd település között. Ja és van 6 töri órám, amire eddig nem volt 10 év alatt precedens. Ennek és egyéb dolgoknak köszönhetően olyan rémálmaim vannak, hoyg lassan krimibe is kezdek, nem csak blogom lesz xD Egyetlen vigaszom, hoyg a Jótündér elintézte nekem péntekre a Bereczkit.. asszem megérdemlem :D :D :D

Túl az első munkanapon, úgy érzem, még a villámnyaralás élményeit is megelőzve, ezt meg kell örökítenem az utókor számára...

A mai napot úgy tudnám legjobban jellemezni: nesze semmi, fogd meg jól.... azt már jó ideje tudjuk, hogy nincs igazgatónk, mint olyan. De azt valahol nem hittem, hoyg el merik a tanévet indítani egy, azaz egy igazgató helyettessel... pedig de. Kiállt elénk, igen személyesre vette a figurát, magyarázkodott, amit, ha nem ismerném, még meghatónak is találtam volna... így inkább csak kicsit szánalmasnak....ukázként pedig azt kaptuk, hogy mindenki végezze a dolgát, ahogy eddig, a többi pedig időközben majd kialakul. Azt hogy ki, mit és hol fog tanítani, azt erősen balladai homály fedi... Kérdezem én, 3 év kihagyás után kellett ez nekem???? Hát nem annyira... de mivel senki nem utalgat csak úgy pénzt a bankszámlámra, hát muszáj.... Szóval megyünk majd hétfőn is dolgozni, és ott és akkor megtudjuk majd, mit csináljunk. Jó, nem stresszelnék egész hétvégén ezen, de így azért eléggé megnehezíti a jövőmet, hogy sejtelmem nincs, hogyan tervezzek. Minden kezdet nehéz, mint tudjuk, na de ennyire?? és ki kérte, hogy ennyire megnehezítsék??? Sok-sok agyatlan birkaaaa....

Erről ennyit. Inkább elmesélem még azt, hoyg 4 év kihagyás után Szoboszlóra is sikerült visszatérnünk, egy hosszú hételejére :) Jó volt kicsit kizökkenni a végeláthatatlan udvarépítésből. Legjobban persze Eszterlánc élvezte, kizárólag akkor volt vele baj, amikor kihoztam a medencéből :) Gyerekkel azért a nyaralás is egészen más élmény... elég volt kipihenni....

Hosszú várakozás után holnap talán már lesz némi térkő az udvarunkon... alig várom!!!!

Eszterlánccal egyre jobban lehet beszélgetni. Van olyan szövege, hogy behalok rajta. Álljon itt néhány szösszenet a teljesség igénye nélkül.
-Hogy hívnak Téged?
-Takács Eszterke (!)

-Hány éves vagy?
-Kettóó.
-Mi vagy anyának?
-Hatalmas kincse.
- Hol laksz?
-Itt vagyok anyával.
- Hogy hívják anyukádat? -Anyuci. (Látja hoyg nem igazán ezt vártam) Takácsanya. (eddig Andika voltam, most ismét tanultam valami újat) de olyan válasz is jött már hogy édesanyáD
-Mit  szeretsz játszani?
-Hááát nem is tudom.

A legkedvencebb, hoyg mostanában mindent megköszön. de olyan mondatokkal, hogy behaltam. Vasárnap hajnalban nem sokat aludtunk, mert ment a hasa, kétóránként keltünk. Hajnal kettőkor az első turnus után teljesen megkönnyebbülten úyg feltámadt, hoyg egy órát nem aludtunk, mert énekelt, verselt. Közölte, hogy "sokkal érzem magam", majd "Köszönöm anya hogy felöltöztettél" ez most úgy hangzik, mintha egyébként csupin lenne, pedig nem, csak át kellett öltöznie, mert csuromvizes lett a pizsije. Majd kinyúlt a helyemen, mondván"olyan fáradt vagyok"
Újra elfoglalta a párnámat, vmelyik este próbáltam letessékelni, mivel azért valahol csak kellene aludnom nekem is. Erre ő: "de én nagyon szeretlek Tégedet"... elolvadtam mint a fagyi, bántam én ha nincs párnám :D

Egyre jobban érdeklik a mesét, tesómmal belebotlottak TapsiHapsiba. Eszternek csakis Tapismasmi. Ezen mindig röhögnöm kell, ha csak rá gondolok ahogy mondja.

Kissé még kavarognak bennem a dolgok,de itt vagyok... Az elején le kell szögeznem, hogy aki ezt kitalálta, eléggé érti a dolgát, mert igen profin meg volt csinálva az egész... intrók, kisfilmek, stb. Egyedül talán a dalok sorrendjében nem sikerült logikát találni, de lehet nem is kell benne keresni...
Én kb az elején meg voltam véve kilóra... Az egész úúúgy kezdődött, hogy a Hadd legyek művész monológját a kislánya, Rózsa mondta el, apuval leültek a színpad szélére, és úgy. Kis rózsaszín "kopogóccipőben" , rózsaszín virágos dísszel a hajában. Tündéri az a kislány.. és ahogy apucija bánt vele, hát az tiszta romantikus volt... Szóval így indult.. aztán jött egy operett blokk, amivel elég jól elvoltam. A pontos sorrendre nem emlékszem, de szinte minden ott volt, ami számít: Ritornero, Hétköznapi hős, Kis ember, 220 felett... nem tudok hirtelen mindent felsorolni (egyedül a Bangkok hiányzott,de nagyon)
Fiatal tehetségek is felsorakoztak. A három lány eléggé felejtős volt... a fiúk viszont... hmmm .. Bendét gondolom nem kell nagyon bemutatni, jól megnőtt, és hát volt neki kitől örökölnie a dolgait.. de igazából számomra nagyon kellemes meglepetés volt, mert igenis jól áll neki a színpad és a hangja is nagyon kellemes. Nem olyan nyers mint apucié.. és hát amit előadott, azóta is az jár a fejemben... de sehol sem találom... :( Másik tehetség Hegyi BAlázs volt, aki igazából a turnémenedzser, de ő is dalra fakadt, és hát nem is rosszul. Vastag Csabára is emlékeztek, hogy éppen főszerepet játszik a Velencei-tavon. Így az ő dalát ezzel a Balázs fiúval énekelte MÁZS: A legnagyobb felfedezett számomra a billentyűs fiúcska volt, aki emellett dalokat is szerez és hát van neki hangja is.. Kenéz Gábrielnek hívják, azt gondolom, érdemes lesz rá odafigyelni :) A zene csak szól volt az egyik kedvencem, mert ebben énekelt is, sok dalban vokálozott, a Bende dalában pedig ő számolt be lágyan: one, two.. nem tudom a címét, csak annyit hogy a MÁZS szülinapjára készült... valaki help please...
Ja igen, két részből állt az egész, 25 perc szünettel. A második résznek vhogy az elején volt egy szám, amit az édesapjának énekelt, és mindenkinek, aki már nem lehet köztünk... kissé teátrálisan felnézett az égre, és úgy kezdte.. tudtam, hogy baj lesz... kb fél perc után, de lehet két másodperc volt, olyan zokogás tört rám.. én koncerten ilyet még nem bőgtem... Gondolom, nagyon nem kell részleteznem, hogy történtek közelmúltban nem túl rózsás események.. és én sem gondoltam, hogy ennyire fájnak, ha vmi így feltépi a sebeket.... és amikor azt hinnéd, hogy ezek után már csak jó jöhet, akkor még kapsz az arcodba egy Katedrálist.... Hát számomra innen meghalt a buli.. egyszerűen nem tudtam összekaparni magam....
Ja, ami nagyon tetszett, a Hello feldolgozás (LIonel Richie), ami megtalálható lesz az októberben megjelenő új cd-n. A címe talán Dalok Szerelmemnek MÁZSképpen. Azért vannak a jó barátokkal búcsúztak, illetve a Mozartnak egy igen lerövidített változatával...
Összességében nagyon jó este volt, kár lett volna kihagyni. Ezúton hatalmas köszönet a Jótündérnek és férjének... jelzem, még mindig kapható vagyok holmi őrültségekre....
Mégis  az a kómás-álomszerű feldobott érzés hiányzik, amit más koncert után szoktam érezni.....

Jótündérek igenis léteznek, ahogy párszor már bebizonyították. De még mindig tudnak meglepetést tartogatni!!! Ma uis MÁZS 40-25 koncert lesz! És bármennyire hihetetlen még számomra is, de úgy néz ki, hogy ott leszeeeek.... Az úgy volt, hogy jött reggel egy telefon fent említett Tündér barátnémtól, hogy mit csinálok este. Gondoltam, itthon búsulok... De mégsem, mert megyek ám velük koncertezni :)
Először nem is volt kedvem, betyárbecsületből ígértem meg egy másik barinőmnek, hoyg megyek. Ő végül nem forszírozta, én meg csendben hallgattam. Aztán ahogy eljött ez a hét és egyre több helyen botlottam bele, hát egyre jobban elkezdett csiklandozni... és amikor végleg lemondtam, láss csodát...
Most már csak azt kéne kitalálni, mit vegyek fel. Egy órája túrom kb a szekrényt, és nem találom a megfelelő darabot. Felvetődött benne, hogy felveszem a Zolis pólómat, csak hoyg lássa MÁZS, mennyire jófej vagyok, hogy Z-rajongóként az Ő koncertjén is ott vagyok :) biztos rettentően értékelné.. meg különben is fekete, így ebben a nagy melegben elvetettem az ötletet. mert fél 9-kor a szabadtérin tutira tűző napsütés lesz :D D: D

Majd jövök vmikor élménybeszámolóval :) remélem lesznek élmények bőveeeen....

Hosszú idő után sikerült elolvasnom egy könyvet... semmi komoly, csak egy romantikus sztori, de sikerült :) Egy fiatal devizakereskedő nőről szól, aki 30-as évei elején egyedül marad. Otthagyja a pasija, mert teljesen ellentétes dolgokra vágynak. A nő karrierre, a pasi pedig családra. És ahogy olvastam a pörgős hétköznapokról, rájöttem, hoyg nekem is hiányzik azért a nyüzsgés. Semmiért nem adnám Eszterláncot, és itthon lenni is jó volt, az iskolába nem annyira vágyom, de ezt az itthonülős született feleségek és született háziasszonyok szerepet sem annyira nekem találták ki, főleg az én tehetségemmel. Én nem lelem örömömet abban, hogy folyton asztalt pakoljak és állandóan mosogassak, még mosogatógép mellett is. A takarítás, mint olyan, teljes időpocsékolás, mert kb fél pillanatig tart a rend, és akkor még sokat mondtam. A főzést inkább már meg sem említem xD Muszáj és mutatok is hajlandóságot, és néha még élvezem is, nagyon néha. De kísérletezni továbbra sem szeretek, pláne ha balul sül el. És azért Eszterláncot sem tudom oly sokáig lekötni, hogy egy hatfogásos ebédet rittyentsek. Szoktam magam nagy rakás bénaságnak érezni, mert másnak ez biztos nem gond, és örömmel teszi a dolgát... hát én pont nem... :)

A múltkor láttam egy pályázati felhívást, erőteljesen retro érzelmeket keltett, nem is igazán értem.. "Tiszta udvar, rendes ház" címre lehet nevezni... Kirobbant belőlem a röhögés, elképzelve, hogy vmi pedáns túlbuzgó bizottság jönne szemlézni a mi lomos házunkat és szétbombázott udvarunkat... asszem valami karantén táblát kapnánk inkább xD

Előre is bocsánat, ez megint nem épp egy vidám poszt lesz...

Itt is írtam már a két beteg kisfiúról, akiknek a kupakot gyűjtöttük... ma reggel jött a hír, hogy a nagyobbik feladta a harcot... sokkolt a hír.. tudtuk, hoyg be fog következni... sejteni lehetett, hogy nem túl sokára... de most mégis áll az ember és bámul bambán ki a fejéből...Tudom, hoyg jobb így neki és nem szenved.. és legalább teljesült a hatalmas kívánsága: eljutott a Balatonra és etethette a hattyúkat.. mennyire boldog képek készültek róluk.. és már nem jön többé haza, irányt változtatott....

Nem tudok napirendre térni fölötte... ott a beteg kistestvére... tudja, hoyg rá is ez vár...és anyaként bele sem gondolok, erővel hessegetem el a gondolatokat....

Még jó hogy paráztam itt a bili miatt, ás láss csodát, harmadik napja napközben nincs peluuuuuus :) Vasárnap reggel, az első bilikézés és pelusfelvétel után kb 20 perccel Eszterlánc közölte, hogy ő bilikébe szeretne pipilni... Gondoltam csak vicc, de nem mertem ellenkezni... és tényleg. És azóta szól, és megy mint a karikacsapás. Na jó, azért vannak kisebb balesetek,na de rögtön nem döntögethetünk rekordokat. Én ezt tényleg nem hittem el, hogy csak úgy pikkpakk magától és egyik pillanatról a másikra, Pedig de :) Tud ám jócskán meglepetéseket okozni.

És arra is rájöttem, bizti túl sok a szabadidőm, hogy fölöslegesen parázok, mert úgyis mindig az történik, aminek történnie kell... a parázással csak elrontok mindent. Ezt próbálom észben tartani, több-kevesebb sikerrel :)


Fontos évfordulót is ünnepeltem a napokban :D épp 7 éve volt, hogy Ákosunk jóvoltából odakeveredtem egy Elisabeth előadásra, ahová kedvem sem volt menni, hiszen senki fontos nem szerepelt benne (vagyis akkor még azt hittem), halálfélelmem volt, hiszen akkor vezettem először a pályán, de Kati miatt megembereltem magam, és de jól tettem... szóval itt és most is nagyon köszi az élményt!!! Teljesen új korszak kezdődött, és tart még ma is....

Nem tudom, ki hogy van vele, de ez a nyár-feeling most valahogy nem tud elkapni xD Mivel ugye jó ideje itthon vagyok, még az sem tűnik fel, hogy szabadság van. Na jó, hogy őszinte legyek, az a 40 fok meleg árnyékban se hiányzik, de azért a mostanitól kicsivel vidámabb időt is el tudnék képzelni, így júliusban.
A helyzet uis eddig csak sz*r volt, most már reménytelen is :D Egy nap munka után 3 nap állás az eső miatt, ráadásul a középkori várak megirigyelhetnék a vizesárkainkat, amik itt csak alapként szolgálnának, nem annyira víz tározására szántuk... szóval ha így haladunk, lehet 2020-ra lesz kész az udvar. De addigra is csak akkor, ha valamelyik évben véletlenül lesz nyár :D :D
De vannak ám biztos előnyei is. pl nem sok dolguk lehet az orvosoknak hőguta miatt, a napszemüveg és naptej biznisz viszont nem mehet túl fényesen. Klímára se nagy szükség van... lassan inkább hősugárzó kell majd nyárra is, a Tigáz dolgozhat ki kedvezményrendszert azoknak, akik időben fizetnek és még nyáron is fűtenek, és még nem is csak szorgalomból, hanem muszájból...
Tudom, kissé pihent vagyok, de ma, amikor alhattunk volna, mert épp nem kellett menni sehova, Eszterlánc 6-kor riadót fújt... jó, tudom, szoknom kell, na de máris??? Ha nyár nincs, legalább hadd aludjak!!!

A jövőbe próbálok derűsebben tekinteni, mint múltkor, senkinek nem jó, ha előre szétparázom magam... majd lesz valahogy :D
Nehogy túl bölcs legyek, inkább befejezem... Puszipááá!

ÁÁ, a végére egy fontos infó: gyakoroljuk a bilizést!! :D Akinek van fölösleges türelme, felvásárolnám, hogy még az ötödik pisis naci után is tudjak mosolyogni . Kösziii! Azt viszont megtanultam, hogy a pisi a bilikében egy hatalmas kincs, ami brutális tapsvihart érdemel, és legalább 5 percig gyönyörködni kell benne... mert az Anyukák élete sem csak játék és mese :D :D