Hosszú idő után sikerült elolvasnom egy könyvet... semmi komoly, csak egy romantikus sztori, de sikerült :) Egy fiatal devizakereskedő nőről szól, aki 30-as évei elején egyedül marad. Otthagyja a pasija, mert teljesen ellentétes dolgokra vágynak. A nő karrierre, a pasi pedig családra. És ahogy olvastam a pörgős hétköznapokról, rájöttem, hoyg nekem is hiányzik azért a nyüzsgés. Semmiért nem adnám Eszterláncot, és itthon lenni is jó volt, az iskolába nem annyira vágyom, de ezt az itthonülős született feleségek és született háziasszonyok szerepet sem annyira nekem találták ki, főleg az én tehetségemmel. Én nem lelem örömömet abban, hogy folyton asztalt pakoljak és állandóan mosogassak, még mosogatógép mellett is. A takarítás, mint olyan, teljes időpocsékolás, mert kb fél pillanatig tart a rend, és akkor még sokat mondtam. A főzést inkább már meg sem említem xD Muszáj és mutatok is hajlandóságot, és néha még élvezem is, nagyon néha. De kísérletezni továbbra sem szeretek, pláne ha balul sül el. És azért Eszterláncot sem tudom oly sokáig lekötni, hogy egy hatfogásos ebédet rittyentsek. Szoktam magam nagy rakás bénaságnak érezni, mert másnak ez biztos nem gond, és örömmel teszi a dolgát... hát én pont nem... :)

A múltkor láttam egy pályázati felhívást, erőteljesen retro érzelmeket keltett, nem is igazán értem.. "Tiszta udvar, rendes ház" címre lehet nevezni... Kirobbant belőlem a röhögés, elképzelve, hogy vmi pedáns túlbuzgó bizottság jönne szemlézni a mi lomos házunkat és szétbombázott udvarunkat... asszem valami karantén táblát kapnánk inkább xD