Eszterlánccal egyre jobban lehet beszélgetni. Van olyan szövege, hogy behalok rajta. Álljon itt néhány szösszenet a teljesség igénye nélkül.
-Hogy hívnak Téged?
-Takács Eszterke (!)

-Hány éves vagy?
-Kettóó.
-Mi vagy anyának?
-Hatalmas kincse.
- Hol laksz?
-Itt vagyok anyával.
- Hogy hívják anyukádat? -Anyuci. (Látja hoyg nem igazán ezt vártam) Takácsanya. (eddig Andika voltam, most ismét tanultam valami újat) de olyan válasz is jött már hogy édesanyáD
-Mit  szeretsz játszani?
-Hááát nem is tudom.

A legkedvencebb, hoyg mostanában mindent megköszön. de olyan mondatokkal, hogy behaltam. Vasárnap hajnalban nem sokat aludtunk, mert ment a hasa, kétóránként keltünk. Hajnal kettőkor az első turnus után teljesen megkönnyebbülten úyg feltámadt, hoyg egy órát nem aludtunk, mert énekelt, verselt. Közölte, hogy "sokkal érzem magam", majd "Köszönöm anya hogy felöltöztettél" ez most úgy hangzik, mintha egyébként csupin lenne, pedig nem, csak át kellett öltöznie, mert csuromvizes lett a pizsije. Majd kinyúlt a helyemen, mondván"olyan fáradt vagyok"
Újra elfoglalta a párnámat, vmelyik este próbáltam letessékelni, mivel azért valahol csak kellene aludnom nekem is. Erre ő: "de én nagyon szeretlek Tégedet"... elolvadtam mint a fagyi, bántam én ha nincs párnám :D

Egyre jobban érdeklik a mesét, tesómmal belebotlottak TapsiHapsiba. Eszternek csakis Tapismasmi. Ezen mindig röhögnöm kell, ha csak rá gondolok ahogy mondja.