kell szoknom ide.... Olyan jó a régieket visszaolvasni :) Most látom, nem nagyon traktáltalak Titeket, sem magamat az iskolai ügyekkel... ezt az évet olyan fél-(vagy lehet hogy negyed??) gőzzel sikerült átvészelnem. Úgy álltam a munkához, hogy más is odaférjen, hagytam, hogy mindenki szépen bontakozzon kifelé. Én szépen csendben végeztem a dolgomat, eléggé sokat improvizáltam... olyan volt, mint egy tanulóév. Elég nehéz volt megszokni az új munkarendet, azt hogy fél 4-kor végeztem... és sok olyat csináltam, ami nem tartozott a kedvenceim közé. De valahogy nem utáltam úgy, mint régen. Mert a féleszem az mindig az oviban járt, és számoltam visszafelé a perceket. Beállítódtam arra, hogy fél 4-ig lazán csináltam bármit, néha még egy kávézós délután is belefért, de ovi után már nem csináltunk semmit :) csak örültünk, hogy végre együtt lógunk... Voltak azért húzósabb időszakok, mint a drámafesztivál, vagy az utolsó előtti táborozós hét, de így osztály és munkaközösség nélkül elég jól ki lehetett bírni... és a szabadság is olyan, mintha visszapottyantunk volna az itthonlevős időszakba, csak vagyunk magunknak (szinte) De ahogy itt megszokhattuk, azért nem felhőtlen a nyár, mert gőzünk sincs, ki lesz a főnök... (már hiányozna, ha nem lenne ilyen probléma) és szünet előtt közölték, hogy két embertől fájdalmas búcsút fogunk venni... Ebben a porfészekben különösen értenek hozzá, hogy jól teljen a vakáció....
Én egy ideje igazán próbálok erővel pozitívan gondolkodni...és távol tartani minden rossz gondolatot és aggódást. De baromira nem könnyű... az a legnagyobb probléma, hogy nem tudunk a pillanatnak élni, hanem vagy a múlton rágódunk, vagy a jövő miatt aggodalmaskodunk.... ahelyett hogy élveznénk a pillanatot... pedig milyen egyszerű is lenne....
Na jó, ne menjünk ennyire bele a filozófiába, egy szép nyári napon.... Inkább elmesélem, annak ellenére hogy G megfogadta, semmibe nem vág bele ész nélkül... mégis elkezdte a kerítés-projektet.... szóval idén nyáron sem leszünk izgalmak nélkül xD Ja merthogy az udvar végül olyan jól sikerült, hogy a kerítésre már nem futotta a büdzséből.... Az van, hogy a fenének kellett a kertes ház, ezzel aztán örökre csak a baj lesz, mert mire kintről rendbe vágod, lepusztul bent, és kezdheted elölről....:D jah, hoyg az élet nem habostorta xD
Nagy nyári elhatározásunk, hogy mindkettőnknek fogynia kell(ene) a nyáron. Elméletben nagyon jók vagyunk, csak a gyakorlati megvalósításnál vannak gondok... pl az a 3 szelet süti, ami az asztalon hever xD nem, nem én sütöttem, csak csajos kiruccanáson voltam, és kárpótlásul hoztam  az itthon maradóknak :) Nem elég nagy még az elhatározás..., sajnos. Meg nálam ott kezdődik a  probléma, ha elhatározom, hogy na most aztán fogyókúra, ijedtében máris felszalad rám vagy 3 kiló. Na így aztán nem könnyű :) Láthatjátok, tiszta challenge ez a vakációóó :)