Nem tudnék magyarázatot adni, miért tűntem el átmenetileg...
Van amikor elkap az iklet és naponta kettőt is írnék, utána meg semmi... megírom és törlöm, mert unalmas gyurmahorror. Az esetek többségében pedig meg sem írom... Most viszont jöjjön, pontokban...
"készülök" a munkába, már kétszer volt rémálmom... mindig azt álmodom, hogy ott állok, és azt sem tudom, hová kell mennem, mit kell csinálnom (ejj de hányszor lesz ez majd így xD) Nagy csatákat vívtam dokival, hogy rendben legyenek a papírjaim xD
Holnap osztálytalálkozóra megyek, nem merem leírni hányadikra, amúgyis épp egy év csúszásban vagyunk, tavaly kellett volna. Vágyom is, meg fáj is, mert az útitársam, akivel mindig mentem, nem lesz velem... tudjátok, a depressziós osztálytársam... lassan két éve lesz hogy megtörtént, és kb ugyanolyan állapotban van, mint akkor lehetett, nem akar élni stb. mert már nem kell a férjének... Elhiszem, hogy elhidegültek, mert ez rengeteg hosszú idő....de csak addig a felesége, amíg minden ok? Nem tudok semmi okosat mondani, és hiába minden szó...
A depressziós téma továbbra sem hagy nyugodni... mert mindig pörgök azon, hogyan lehetne segíteni... Így hogy látom, azóta hányan küzdenek ismerősök közül is hasonló problémával, talán már nem haragszom magamra, mert nem direkt csináltam. Az a legijesztőbb az egészben, hogy nem mi irányítjuk ott és akkor a szálakat... Egyelőre csak annyit tudok, hogy vállalom, és ha már csak annyival segítek valakinek, hogy elmondom, én is így jártam, vagy csak egy kezdő lökést adok ahhoz, hogy merjenek segítséget kérni, attól már én is jobban érzem magam. De ha valakinek lenne bármi zseniális ötlete, ne habozzon szólni!!!

A múltkori rejtélyes esetek is folytatódtak... egyrészt Eszterláncon alkalmanként csalánszerű kiütések jelennek meg, mindig máshol, és ahogy elő van írva, egy óra után el is tűnnek. Próbáljuk kizárni a kiváltó okokat...és próbálom erővel irányítani a gondolataimat, több-kevesebb sikerrel...
Amin viszont egy hete nem tudok túllépni: épp csütörtök este volt, tudjátok kettesben vagyunk Eszterlánccal, G akkor éjszakás. Eszter elég sokat fenn van éjjel, pl inni kér vagy csak szimplán sírdogál, forgolódik. Egészen múlt hétig én minden gond nélkül kullogtam a sötét lakáson át a konyháig, hogy innivalót szerezzek. Azonban hajnali fél 4-kor arra lettem figyelmes, hogy zúg vagyis MEGY a G gépe...(úgy hogy G éppen a koliban alussza az igazak álmát) akkor tök lazán beballagtam és kikapcsoltam, de az álom azért kiment a szememből... kivételesen nem volt áramszünet, mert a sütő óráján látnám... G nem is használta aznap a gépet, mert a hivatali laptopon dolgozott... ráadásul úgy van beállítva, hogy ha X ideig nem használod, akkor elteszi magát alvó üzemmódba :) Mondanom se kell, kicsit beparáztam... Tudtam hogy vendég van, csak sejtelmem nem volt, ki... Már régebben is volt, hogy ment tv-ben a híradó és Szellő hangja egyszer csak átváltozott mély robothanggá... senkinek nem mertem elmondani, nehogy hibbantnak nézzenek... de mint tudjuk, a tükör és a tv illetve elektromos dolgok az "átjárók" ... nagyon felzaklatott a dolog, mert ugye a bizonyos barátnőm beszélt nekem pár dologról, amikkel nem tudtam mit kezdeni...de ha a saját bőrödön tapasztalsz meg valamit, az azért hátborzongató. Ő konkrétan leírta, hogy néz ki a vendég, kellett keresnem az ismerősök közül olyat, akire ráillik, és akit valamiért esetleg nem tudtam elengedni...így elvileg be is azonosította az illetőt, és elküldte... ezt még leírni is félelmetes, átélni pedig hadd ne mondjam... magát a tényt nem tudom kiheverni, azóta díszkivilágítással járok innivalóért,azt meg ezerszer meggondolom, bizti nagyon kell-e pipilni.... Azóta béke van és nyugalom, tegnap megint ketten aludtunk, mert még vmi tábor van a gimiben... szerencsére eseménytelen éjszakánk volt, pedig érkeztek rossz hírek a héten is. G-n kívül senkinek nem merem elmesélni (őt is sikerült beparáztatni rendesen xD), eddig igazán nem is akartam az egészben hinni... de tudjátok a Ghost nálam alapmű, okozott már néhány rosszullétet, de idáig azt tartottam, tuti kitaláció... pedig lehet hogy nem....csak ugye senki nem jött vissza elmesélni, mizu odaát, vagy legalábbis nem úgy, ahogy mi várnánk... Sejtelmem sincs, hogyan és miért keveredtem ebbe bele... de nem vágyom hasonló élményekre, az tuti....