Valahogy nem találjuk egymást ezzel az új bloggal.... Ezért is ritkultak meg még jobban az írások... Aki idetalált, megtenné, hogy legalább egy pontot kommentel? Köszi :)

Egyébként pedig megvagyunk... Túl életem 3. Anyák napján. Hát valahogy megint nem tartozott az élményeim közé, ezek a páratlan számok nem bejövősek. Uis szombat reggel óta olyan beteg vagyok, amilyen rég nem voltam. Nem bírtam kikelni az ágyból, úgy beállt a hátam vagy valamim, emellett mint akire ráfújtak még egy kis kolerát is, vagy köhögtem, vagy levegőt nem kaptam... Kellett nekem szegény emberemet annyit szekírozni :( most aztán jól megkaptam... Mára már egy fokkal jobb, talán :) Így hosszú kihagyás után visszatértem a masszőrömhöz, nem is értem, miért halogattam idáig. Egy megváltás volt...

Még a tífuszos állapotom előtt beiratkoztunk ám az ovikába. És meg kell mondjam, hajlok afelé, már amennyiben a pelus is engedi, hogy kezdjük meg szeptemberben... még az is jobb lenne, mintha azzal  a bizonyos személlyel kellene itthon hagynom :( Ezzel egyelőre még nem (annyira) stresszelem magam....
Iskolában is jártunk, mert láss csodát, újra igit választunk, és mivel már dolgozom (!), nekem is ott kell lennem. Páratlan élmény volt... Úgy néz ki, csak németet fogok tanítani, brrrgrrrr....

Voltam látogatóban a depressziós osztálytársamnál. Félelmetes, hogy milyen állapotban van még mindig... Nem tud megbocsátani magának, mert a lába soha nem lesz a régi. És az van, hogy hiába mondunk neki bármit, olyan reménytelennek tűnik. Tudom, hogy ez is a betegség része, és a gyógyszerek hatása miatt gondolom a feldolgozás sem úgy megy, mint nélkülük...Sejtelmem sincs, hogyan lehetne tényleg segíteni.... :( A pszichiáter, legalábbis az övé, szerintem többet árt, mint használ... Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe... a haladás, hoyg legalább már felveszi a telefont, ha hívom, és hajlandó találkozni. Bár úgy, hogy gőze nem volt róla, hogy megyek, anyukájával egyezkedtem. Ilyenkor mindig kicsit megborulok, ugyanakkor hálát adok mindenért és mindenkiért, és hogy én viszonylag hamar kimásztam ebből a borzalomból...